CIV.
CIV.
NEM öregedsz szememben, szép barátom:
amilyennek először láttalak,
ma is olyan vagy… Azóta a fákon
három tél ölt meg három új nyarat,
három tavaszt temetett sárga őszbe
a gyors idő, balzsamos április
háromszor lett vad juniusi hő, - s Te
ma is az vagy, mi akkor: üde, friss!
Óh, elsuhan a szépség, észrevétlen,
mint óra lapján megy a mutató,
derűs arcod is csak látszatra tétlen:
elszáll, s színe csak szemem csalni jó.
Ezt félve halld, utókor, gyatra nép: még
meg se születtél, - s meghalt már a Szépség!
amilyennek először láttalak,
ma is olyan vagy… Azóta a fákon
három tél ölt meg három új nyarat,
három tavaszt temetett sárga őszbe
a gyors idő, balzsamos április
háromszor lett vad juniusi hő, - s Te
ma is az vagy, mi akkor: üde, friss!
Óh, elsuhan a szépség, észrevétlen,
mint óra lapján megy a mutató,
derűs arcod is csak látszatra tétlen:
elszáll, s színe csak szemem csalni jó.
Ezt félve halld, utókor, gyatra nép: még
meg se születtél, - s meghalt már a Szépség!
