V.
V.
Sok sanda bűnöm a halálba láncol,
sok hiú bölcsesség, sok balga ok,
sok hiú bölcsesség, sok balga ok,
kunyhóm fölött az ősz fényálma táncol
barátaim a fák s a farkasok,
barátaim a fák s a farkasok,
az útak, melyek innen szertefolynak,
erdőmön túl az égre fölhajolnak
erdőmön túl az égre fölhajolnak
és minden álom, óra cserje, kő
előttem boldog szimbólumba nő,
előttem boldog szimbólumba nő,
melynek fényébe szőve éjszakám
istent szivembe lopja a magány.
istent szivembe lopja a magány.
