Zempléni Imre: Szonett
Zempléni Imre: Szonett
Foglyom leszel, mert én szonettba zárlak:
Karcsú, nyolcszögletes toronyszoba,
ablakai a Végtelenbe tárnak.
S Időbe, Térbe nem húllhatsz soha,
Karcsú, nyolcszögletes toronyszoba,
ablakai a Végtelenbe tárnak.
S Időbe, Térbe nem húllhatsz soha,
csak rácson át figyelheted: a mélyben
Embertörvények ködbebomlanak.
És vagy ezt nézed bánatoskevélyen,
vagy hallgatod, hogy a börtönfalak
Embertörvények ködbebomlanak.
És vagy ezt nézed bánatoskevélyen,
vagy hallgatod, hogy a börtönfalak
hogyan zenélik örökös zenével
a Ritmust. S így enyém leszel, konok,
a léttelenség tiszta ámenével.
a Ritmust. S így enyém leszel, konok,
a léttelenség tiszta ámenével.
Most bevezetlek. Én kiosonok,
s az ajtót hosszú rímmel mint retesszel
reádcsukom, hogy többé ne mehess el.
s az ajtót hosszú rímmel mint retesszel
reádcsukom, hogy többé ne mehess el.
