Zempléni Imre: Juditnak
Zempléni Imre: Juditnak
Te átformáltál.
Tied vagyok: amint szobrászé a szobor,
amelyet gonddal másrafaragott.
Tied vagyok: amint szobrászé a szobor,
amelyet gonddal másrafaragott.
Voltam: kicsiny, bús Élet szobra,
görnyedt és fáradt.
Zúgott felém örök Törvények sodra
és Bánat
kesergett félighúnyt szememben.
Nyugvást keresve messzi Végtelenben
belőlem vágy s a panasz áradt.
görnyedt és fáradt.
Zúgott felém örök Törvények sodra
és Bánat
kesergett félighúnyt szememben.
Nyugvást keresve messzi Végtelenben
belőlem vágy s a panasz áradt.
S lettem pogány fehér görög,
sürgő csodákra vigan nevető,
(minden bokorban nimfa zörög
és Aphrodité kacagása örök)
lettem Életszerető
és megdagadott izmokkal hátrahajolva
nekilendülök én. Hogy majd tovaszáll:
kezemben a Bánat diszkosza vár.
sürgő csodákra vigan nevető,
(minden bokorban nimfa zörög
és Aphrodité kacagása örök)
lettem Életszerető
és megdagadott izmokkal hátrahajolva
nekilendülök én. Hogy majd tovaszáll:
kezemben a Bánat diszkosza vár.
Te átformáltál.
Tied vagyok: amint szobrászé a szobor,
amelyet gonddal másrafaragott.
Tied vagyok: amint szobrászé a szobor,
amelyet gonddal másrafaragott.
