II.
II.
Szeretem nagy szemed zöldtüzü csillogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok!
Nem szomjazom szobád, szíved s a tűz varázsát,
csak a Napot, amely a tengeren ragyog.
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok!
Nem szomjazom szobád, szíved s a tűz varázsát,
csak a Napot, amely a tengeren ragyog.
És mégis: légy anyám! szeress hajolj szivemre,
habár gonosz vagyok, hazug és hűtelen;
testvér vagy szerető, - légy fájó naplemente
s glóriás őszi ég: elhaló életem.
habár gonosz vagyok, hazug és hűtelen;
testvér vagy szerető, - légy fájó naplemente
s glóriás őszi ég: elhaló életem.
Nem tart soká: a sír les már az áldozatra!
Óh vond öledbe, vond, s öleld homlokom át:
hadd szürcsölöm, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó derűs, langy-sárga sugarát!
Óh vond öledbe, vond, s öleld homlokom át:
hadd szürcsölöm, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó derűs, langy-sárga sugarát!
Szabó Lőrinc
