IV. jelenet.
IV. jelenet.
Irma (tizenöt éves lány, rossz ruháján keresztül üt a fiatalsága, még nem romlott, de nem fogja sorsát elkerülni. Jön be, pólyás babát ringat a karján, annak énekel):
Csicsibaba, hajcsukája,
Elment apád a csatába…
Jaj, a vér! Jaj, a vér!
Meghalt az apád, azt se tudni, mér?
Elment apád a csatába…
Jaj, a vér! Jaj, a vér!
Meghalt az apád, azt se tudni, mér?
Tagányi: Hány gyereke van anyádnak:
Irma : Van vagy hat.
Tagányi: És te miért vagy a világon?
Irma: Szívom a levegőt.
Tagányi: Semmi más?
Irma: Hát jut nekem valami jó? Se cipőm, se ruhám, se kosztom, se élvezetőm. Naphosszat csak a gyerekeket pilálhatom. Éhes vagyok, rongyos vagyok! Ezért élni? Érdemes is! Pfi!
Tagányi: Hány éves vagy te most, leány?
Irma : Tizenöt éves vagyok.
Tagányi: És mire tizenhat éves múltál, te is csak az utcasarkon leszel papnő! Doktor Tagányi majd arra megy és mond fölötted halotti éneket, proletár Diana! (sírni kezd.)
Irma: Na, most meg sír!
Tagányi: Nesze neked két korona! Vegyél rajta mandulát és fügét! Vegyél rajta mazsolát, szultánkenyeret, mézet, datolyát és ananászt… Vegyél rajta lakkcipőt és selyemruhát, diadémot és automobilt, zenekart és palotát, papagájban embert, karácsonyra pünkösdöt! Vedd meg rajta te szegény, az élet örömét!…
Irma (megköpdösi a pénzt): Apád-anyád ide jöjjön! (nevet.)
Tagányi (az ágyából előkotorássza üvegjét, kabátja belső zsebébe teszi és indul): Mit csinálsz a sok pénzzel?
Irma: Estére moziba megyek.
Tagányi: Mondd meg az emberiségnek leány, hogy dr. Tagányi Zsigmond sír! Dr. Tagányi Zsigmond siratja az emberiséget. (indul)
Irma (a függöny mögé viszi a pólyást).
Tagányi (megy): …A tőke mint egy kövér állat fekszik a világon és a társadalom elrohad alatta...(kiment.)
(Künn bús katonazene, mely egyre erősödik aztán elhal.)
Gyerekek (átrohannak a színen): Katonatemetés! Katonatemetés! Katonatemetés!
