Bárdos Artur: Az igazgató úr
Bárdos Artur: Az igazgató úr
1. A darab hőse, azokban a válságos pillanatokban, mikor a szokottnál is butább és elveszti „szellemi” egyensúlyát, egy gyermekverset motyog: kerekecske-gombocska… Ez, saját vallomása szerint, őt ki szokta segíteni a válságokból. Rajtunk ez sem segített. Többször elmotyogtuk egymás után.
2. Egy kedves és lázadóan értelmes és okos nőismerősöm többször panaszolja, hogy időnként abba kell hagynia az angol nyelv tanulását, mert a legvégső erőfeszítésekkel sem állhatja tovább a derék, nesztelen modorú, drága angol misszek korlátoltságát. A Nemzeti Színház Knoblauch újdonságának a főpróbáján többször éreztem ellenállhatatlanul, hogy meg kell szakítani menten ezt az angol ismeretséget. Ha ez a darab több százszor mehetett Londonban, akkor abba kell hagyni az angol nyelv tanulását, kerekecske-gombocska.
3. Egyébként a primitív humor, a vaskos komikum, vagy nevezzük, ahogy tetszik a kedves butaságot, rám néha ellenállhatatlanul tud hatni a cirkuszban. Nyilván nem a hely szuggesztiója, nem „első műintézetünk” iránt érzett áhítatom az oka, hogy itt négy viszontagságos felvonás primitív humorától meggémberedve – kerekecske-gombocska –, nem kívánom meg végzetesen a darab címszereplőjétől azt a harmadik felvonás végén produkált falramászást, mely ehelyütt a vaskos komikumot képviseli. A knockebout vaskos komikuma ugyanis azért és csak akkor hat, ha mindig a legközelebbi, a legtermészetesebb és legönkéntelenebb gesztussal bukik orra, vagy üti meg a megütés céljaira mindig oly természetes közvetlenséggel felajánlott nemesebb testrészét. És ezen múlik, a legközelebbi gesztuson. Ebben az angol darabban egyetlenegy sincs ilyen.
4. Knoblauch. A Nemzeti Színház üdvöskéje. A dicső emlékezetű Faun óta két bukásba sodorta babonás öreg szerelmesét, a Nemzeti Színházat. Legutóbb előadatott vele egy darabot, amelynek az volt a kabalája, hogy Rajnai játszott abban is zsonglőr-hajlékonyságú szerepet. Most előadatta vele ezt a darabot, melynek egyetlen kabalája, hogy ezt is Knoblauch írta, noha csak társszerzőként. Hogyan is lehet így egy komoly színházat – kerekecske-gombocska – ugratni!
5. Kerekecske-gombocska… a Nemzeti Színházban most nagyon lábra kapott a „karakter-színészet”. Vagy nevezzük inkább vidéki színészetnek? Néhány kiirthatatlanul vidéki színészről van szó, akik idegekre menően megjátszanak mindent, túloznak, ágálnak, fölöttébb ízléstelenek. Ők nagyon megtanítanak bennünket a színház régi színészeinek megbecsülésére, akik, most is, enyhülést jelentettek. Csillag Teréz kissé fájt nekünk a komika szerepében. Nagyszerű volt még itt is, de egyet ővele sohasem lehet megcselekedtetni: a nőiességet kifiguráztatni, a nőiességet és a bájt, amely ma is ott cseng a csengő szavában, ott van minden mozdulatában, a kisujja hegyéig, és nem fog belőle sose kiöregedni. Biztos, hogy egykor a bájos öregasszony prielle-i szépségű személyesítője lesz.
