Ötödik jelenet.
Ötödik jelenet.
Kovalszky, Szentpály gróf, Tessényi.
(Szentpály és Tessényi belépnek. Kölcsönös üdvözlések.)
Tessényi: Szentpály gróf megismerkedni kívánt önnel, kedves barátom.
Szentpály: Jöttem, hogy az összes ellenzékiek nevében hálás köszönetünket fejezzem ki a pompás cikkért, melyet tegnap írni méltóztatott. A cikk az ellenzék egész táborát valóságos lelkesedéssel töltötte el.
Tessényi (pátosszal): Mindnyájan el voltunk ragadtatva!
Kovalszky (félre): Szemtelenség! (Hangosan.) Köszönöm, gróf úr! Köszönöm, főszerkesztő úr!
Tessényi: Ha nekem ma reggel némi kifogásom volt epochális cikke ellen, inkább csak formai kifogás volt. Csak a formát hibáztattam némileg. Tudja, mikor azt írta „…és az ország, mely nagy megkönnyebbüléssel látja távozni ezeket a végzetes férfiakat, még nincs tisztában, ki legyen az a Hercules, aki átkos gazdálkodásuk pusztítását jóvátenni tudja…” ez a konstrukció kicsit homályos.
Szentpály (csodálkozva): Homályos?
Tessényi: A mondatkötés homályos. Higgye el, hogy homályos. Én legalább úgy gondoltam. Ez volt a véleményem. Mint kötelességtudó szerkesztőnek, nem volt szabad véleményemet a különben fenomenális cikkről elhallgatnom, erre a hibára rá kellett mutatnom. De jószándékkal, tiszta szívvel tettem, úgyhogy nem veheti rossz néven tőlem.
Kovalszky (félre): Vérfagyasztó szemtelenség! (Hangosan.) Dehogy! Dehogy!
Tessényi: A cikk különben pompás volt! Azt mindjárt láttam. Nekem csalhatatlan jó orrom van. Én tudom, mi a jó cikk!
Kovalszky: Ha jónak találja, minden rendben van.
Szentpály: Cikkének jelentősége annál nagyobb, mert keresztülhúzta a kormány ravasz taktikáját. A kormány titkolta, hogy őfelségének beadta lemondását. Időt kívánt nyerni, hogy a közvéleményt részint kedvezően hangolja maga iránt, részint káosz fenyegetésével, terrorizálja. De miután ön a demisszió titkát kipattantotta, a közvélemény viharos tüntetése a kormány ellen nyomós okot szolgáltatott arra, hogy fönt lemondását elfogadják. Ezt a fordulatot az ön bátor, szókimondó cikkének köszönheti az ellenzék.
Kovalszky: Gróf úr, boldog vagyok, hogy elismerését kivívhattam!
Szentpály: Remélem, hogy ez a találkozás tartós összeköttetésünkre fog vezetni! Már most is újabb kéréssel állok elő!
Kovalszky: Parancs!
Tessényi (közbevág): Írjon, írjon, kedves barátom! A lap számít önre.
Szentpály: Most már egy lépéssel tovább mehetünk! A kormány bukását befejezett ténynek vehetjük. Következik az új korszak beharangozása. Az új kabinet határozottan a föltétlen szabadelvűség jegyében fog megalakulni. A közvélemény elfordult a konzervatívektől, és éhezik egy kis szabadelvűségre.
Kovalszky: Gratulálok önnek elhatározásához! Nem titkolom, hogy ez az irány felel meg szívem belső sugallatának.
Szentpály: Annál jobb.
Kovalszky: Higgye el, gróf úr, tulajdonképpen csak két párt van, amióta a világ áll. A nagystílű generózus emberek pártja, ezek liberálisok. A kicsinyes, szűkkeblű önzők, pártja, ezek konzervatívek. A jóllakottak, elégedettek mindig azt hajtogatják: Nekem a világ nagyon jó így, ahogyan van. Mire való a reform? Hátha a haladás sérti érdekeimet? Ez a konzervatívek örökös csatakiáltása. Szerencsére a maradiak akárhogy mesterkednek, végeredményben elveszítenek minden csatát. A világtörténet minden fejlődése, haladása a konzervatívek folytonos vereségén alapul.
Szentpály (humorral): Pedig én szeretek a győzők pártján lenni!
Kovalszky: Akkor nem marad más hátra, mint a liberalizmus! A liberalizmus egyszersmind a hosszú életűség, a stabilitás. Ha nem akarnak olyan kormányt alakítani, mely nyomorúságosan tengődik csak, mely az ellenzék támadásait csak kínnal-keservvel tudja kivédeni, akkor szívvel-lélekkel át kell engedniök magukat a szabadelvű áramlatnak, nagyszabású szabadelvű programot kell adni.
Szentpály: Azt akarjuk! Hozzuk a választói reformot! Ez lesz az első reform, melyet napirendre tűzünk.
Kovalszky: Ezzel kiütjük a legélesebb fegyvert az ellenzék kezéből. Ezzel megnyerjük mind a szíveket. Csak egy megjegyzést legyen szabad még kockáztatnom. Nagy örömmel vettem e reform bejelentését éppen gróf úr szájából, aki egyik legrégibb mágnáscsaládunk nagybefolyású ivadéka. Mert éppen az arisztokrácia körében minduntalan izgatnak azzal a ráfogással: A választóreform megingatja a főnemesség pozícióját. A választóreform megfosztja őket befolyásuktól. Nincs nagyobb tévedés, kedves grófom, nincs nagyobb veszély, mint az arisztokrata érdeket a maradisággal, a sötétlelkű reakcióval összekötni. Hát az volna az arisztokrata érdek, az volna az arisztokrácia hivatása, hogy minden új eszmétől húzódozzon, hogy a kor haladásával örökké hadilábon álljon? Ellenkezőleg! Aki vezetni akar, az járjon elöl! Szabadelvűséggel, felvilágosodottsággal, kultúrával! Így képzelem a valódi arisztokratát, akit a nép szeret, akinek vezérlő szerepét szívesen elfogadja, és akit jó lélekkel, tiszta meggyőződésből követ. Higgye el, a mi jó, derék népünk úgy szeretne arisztokráciájáért lelkesedni, csak nem szabad azt olyan keservesen megnehezíteni neki! Nem szabad vele szemben kicsinyeskedni, bizalmatlankodni és őt ridegen eltaszítani.
Szentpály: Milyen szépen beszél! Milyen jól eltalálja az arisztokrata észjárást! Hiszen ön pompás ember, be kár, hogy önt már előbb nem ismertem!
Kovalszky: Nem járok sehova!
Szentpály: Önnek be kell lépni klubunkba! Mi sokat várunk öntől! Ilyen emberre szükségünk van.
Kovalszky: Igazán boldog vagyok, hogy szerencsés voltam eszmemenetét eltalálni.
Szentpály: Gyönyörűen! El vagyok ragadtatva! Ön be fog lépni a pártba. Ön oszlopos tagja lesz a pártnak. A legközelebbi választásnál mandátumot kell vállalnia! A mindszent-hunkárfalvi kerület az öné! Garantálom!
Tessényi: Nagyon jó lesz! Kovalszky nagy szónok! Nagy debatter! Még nagyobb debatter mint író! Nagyobb író mint debatter! De mégis… inkább nagyobb író mint debatter! Igazán nem tudom hamarjában eldönteni!
Szentpály: Kiválónak látszik mint író és mint debatter egyaránt.
Tessényi: Helyes! Helyes! Gratulálok, gróf úr, a pártnak! Önök kiváló erőt nyernek kedves barátomban. Én fedeztem föl ezt a gyöngyöt. Ezt az érdemet nem engedem magamtól elvitatni. Én fedeztem fel önt, Imre.
Kovalszky (félre): Ebben az ünnepélyes pillanatban szeretném ezt a komédiást felpofozni!
Szentpály: Most megyünk és várjuk cikkét! Írja azonnal!
Tessényi: Írja azonnal, kedves barátom, valóságos ünnepszámba megy, ha cikke lapomban megjelenik.
Szentpály: Ne zavarjuk tovább, hogy a programcikket megírhassa.
Kovalszky: Gróf úr, igazán zavarban vagyok, hogy fogom kitüntető jóakaratát viszonozhatni!
(Szentpály, Tessényi el.)
