Hatodik jelenet.
Hatodik jelenet.
Kovalszky, Liszka, Bajmóczy.
Kovalszky: Liszka, Karcsi, gyertek be, nagy hírt mondok!
Liszka, Bajmóczy (egyszerre): Mi történt?
Kovalszky: A gazda visszafogadott! Elbocsátásról nincs már szó! Megint a Puritán belső dolgozótársa vagyok.
Liszka: Hála Istennek, meg vagyunk mentve!
Kovalszky: Fényesen állunk! A gazda bókokkal halmozott el. Képzeld, szemtelenül ezt hazudta, hogy a fatális cikktől el volt ragadtatva, és hogy csak formai kifogásai voltak.
Bajmóczy: Váljék egészségére!
Liszka: Ezért a hazugságért nem tudok rá haragudni.
Bajmóczy: Mi régen tudjuk, hogy egy kicsit moral insanityben szenved.
Kovalszky: Így tette a Puritán-t nagyhatalommá.
Liszka: Jobb ez nekünk, mintha következetes lett volna…
Kovalszky: …mert ennek első áldozata remek kredencünk lett volna.
Liszka: A kredencért küzdöttem mint a nősténytigris a kölkeiért.
Kovalszky: Hagyjuk ezeket a csip-csup dolgokat! Most következik csak a java. A gróf azzal búcsúzott el: „Nem nyugszom addig, míg ön képviselő nem lesz!” Mandátumot kapok!
Liszka (kitörő örömmel): Te képviselő leszel!
Kovalszky: Valószínűleg a mindszent-hunkárfalvi kerület képét fogom viselni.
Liszka: És beszédeket fogsz mondani a képviselőházban.
Kovalszky: De még milyeneket! (Pózba vágja magát.) …és higgyék el uraim, ha mi nem leszünk rajta lelkünk egész erejével, hogy működésünkkel közelebb férjünk a nép szívéhez és igazi népparlamentté alakuljunk át, akkor a nép kizár bennünket szívéből, elfordul tőlünk, erőnk, tekintélyünk odavész és kiszárad, mint a fa, melynek gyökerét elvágták…
Bajmóczy (nevetve): De kérlek!
Liszka: Jaj be szép! Órákig el tudnám hallgatni! Hiszen te nagy szónok vagy!
Kovalszky (nevetve): Veled szemben a vitában sokszor alul maradtam!
Liszka: Neked a nagyvilágban győznöd kell!
Kovalszky: Fogok is! Hisz elsőrangú debatter vagyok! Majd meglátod!
Liszka: És pénzt is hoz a mandátum?
Bajmóczy: Nyolcezer korona bevétel, nyolcvanezer korona kiadás.
Liszka: Honnan vesszük ezt a tengernyi pénzt?
Bajmóczy: Hát mire való a pártkassza?
Liszka: Éljen a pártkassza! Hiszen ez nagyszerű intézmény!
Kovalszky: Demokrata intézmény! Honnan vegye a szegény ember a pénzt választási célokra? A gazdag emberek báróságot kapnak, hogy a szegény tálentumok mandátumhoz juthassanak.
Bajmóczy: Egy kis hiba van a kréta körül! Tálentumnak mondják azt, akiben a talpnyalás és a mamelukságra való hajlandóság nagyon erősen ki van fejlődve.
Kovalszky (hévvel): Én nem leszek néma mameluk!
Liszka: Fényes jövő néz rád, de most nincs egyetlen jó gallérod! Nem várok tovább egy percig sem! Az utolsó garasomért gallért veszek, éspedig rögtön, hogy holnap, ha a gróffal megint találkozol, ne botránkozzon meg rongyos megjelenéseden. (Kiált.) Treszka! Treszka!
Treszka (belép).
Liszka: Treszka, szaladjon le egy tucat gallérért! Mától kezdve gondosan kell öltözködni! Nincs tálentum rossz gallérral. Ezt a legnagyobb zseni sem bírja ki! A grófok erre sokat adnak!
Kovalszky: És milyen kedves volt a gróf! Dacára nem éppen kifogástalan toalettemnek! Nem képzeled, milyen gavallérosan viselkedett! Ilyen kedves igazán csak mágnás lehet! Felkért, hogy pártjához csatlakozzam.
Liszka: Pártjához? Akkor új ruha is kell!
Kovalszky: Pesszimista létemre is fényes színben látom jövőnket.
Liszka (lelkesen): Jövőnket! Már féltem, hogy azt mondod: jövőmet! és ezzel bejelented, hogy faképnél akarsz hagyni.
Kovalszky: Ellenkezőleg! Most az oltár elé vezetlek és meg fogunk esküdni!
Liszka: Istenem, milyen boldog vagyok! Hadd csókoljalak meg! Az egész világot szeretném megcsókolni.
Bajmóczy: A magam részéről kondolálok!
Kovalszky (mérgesen): Na hallod!
Bajmóczy: Mennyi huncutságot fogsz még elkövetni, míg a gróf által megjósolt karriert befutod!
Kovalszky: Minden huncutság egy nagy cél érdekében, minden huncutság, mely által az Istentől adományozott tehetséget érvényesíteni akarjuk, már előre bűnbocsánatot nyer.
Bajmóczy: Felséges elv! Ezzel sokra fogsz menni! Jobb kibúvót nem lehet találni arra, hogy az ember régi elveit, régi barátait elhagyja.
Liszka (hévvel): De engem nem fogsz elhagyni?
Kovalszky: Csak ásó-kapa választ el bennünket! (Bajmóczyhoz fordulva.) És te ne hidd, hogy oly könnyen elszédülök!
Bajmóczy: Könnyen talán nem, de végre mégis beadod derekadat.
Kovalszky: Csak hallottad volna, mily keményen állottam helyt a gróffal szemben! Legkevésbé sem titkoltam, hogy demokrata vagyok, hogy demokrata elveimhez hű akarok maradni.
Bajmóczy: De meddig tart a hűség ebben a társaságban. Eloszlik, mint a buborék!
Liszka: Tanú vagyok rá, hogy erősen védte álláspontját. A mellékszobában hallottam erős hangját.
Kovalszky: A meggyőződés heve elragadott.
Liszka: És a gróf nem vette rossz néven, hogy annyit prédikáltál és jóformán megleckéztetted őt?
Kovalszky: Én csak a paritás alapján érintkezem főurakkal! Nem engedem nekik a leereszkedés hangját! Ebből nem megyek bele! Szentpály mint gróf szerepel a nemzeti kaszinóban, én főúr vagyok a szellem köztársaságában. A valódi Isten kegyelméből való grófok mi vagyunk! És a mi dolgunk, hogy a névleges, a mondvacsinált, a címzetes és kaszinó-grófokat dirigáljuk.
Bajmóczy: Vagy ellenkezőleg! A születési arisztokrácia visszaél eszünkkel, és miután kifacsart, sutba dob.
Kovalszky: Nem kell velük hadilábon állani! Ez idejét múlta! Fogjunk össze, és ebből az országból valóságos paradicsom lesz.
Bajmóczy: Egyelőre ez csak szép álomkép, semmi más. (El.)
