Lányi Sarolta: Remeteének
Lányi Sarolta: Remeteének
Ó szent zavar, ó boldog rezzenet,
Minden szerelmek áldott társai,
Nektek szívem többé nem tárja ki
A búbezárta ajtót.
Minden szerelmek áldott társai,
Nektek szívem többé nem tárja ki
A búbezárta ajtót.
Se szédület, se szégyellős öröm
Hozzám titokba többet már be nem lép.
Nem ámít többé sem remény, sem emlék
Nem sírok, nem sohajtok.
Hozzám titokba többet már be nem lép.
Nem ámít többé sem remény, sem emlék
Nem sírok, nem sohajtok.
Akárki néz, nem nézek vissza rá
És pírba sem gyulok ki hirtelen.
Bezárkozom. Ne lássák dísztelen,
Szegény, szegény szobámat.
És pírba sem gyulok ki hirtelen.
Bezárkozom. Ne lássák dísztelen,
Szegény, szegény szobámat.
Magam leszek s nézem ferdűlt mosollyal,
Hogy éltem mint sötétűl egyre jobban,
Sötét függönyt mint fon-sző ablakomban
A szörnyü pók: a bánat.
Hogy éltem mint sötétűl egyre jobban,
Sötét függönyt mint fon-sző ablakomban
A szörnyü pók: a bánat.
