2.
2.
Ember nem volt, inkább férfi, mint ő s nem élte szükségszerűbben az erő mámorát. Ha görögnek születik, a születő világ lázadó gigászait énekli meg. Szeme, füle egy ilyen világ hallucinációjára teremtettek. A magyar ritmusokban botladozik s a könnyebb versekben német tanítvány. Szemei a világ harcoló erőinek rettentő egymásba torpadását látják. Ezt a víziót csak a régi harcos világ epikai ritmusaiba lehet beleszaggatni. Nagy erők harca, nagy erők összeomlása klasszikus ritmusokban harsog feléje. Ezek a klasszikus mértékek nála nem kölcsönzés, nem költői gyakorlat: ő a világot időmértékekben hallja.
Ez a két dolog: az erők örökös küzdése és semmibe zuhanása adja meg Berzsenyi tehetségének, költészetének két fő vonását. Berzsenyi lírája heroikus és elégikus. A nagyszerű élet-küzdelem és a nagyszerű elmúlás költészete.
Mikor az erő ily féktelen érzetére van szüksége életünknek: mitológiává látjuk a világot. Berzsenyi mindenre ráéli a méreteit. Az akkori Pestet így látja:
Midőn Budának roppant bércfokáról
Szédülve Pestnek tornyait tekintem
S a száz hajókat rengető Dunát,
A nagy Dunának tündérkertjeit
És a habokkal kűzdő szép hidat,
Melyen zsibongva egy világ tolong …
Szédülve Pestnek tornyait tekintem
S a száz hajókat rengető Dunát,
A nagy Dunának tündérkertjeit
És a habokkal kűzdő szép hidat,
Melyen zsibongva egy világ tolong …
Ezért szereti az emberiség nagy általános témáit. Ezért egzaltálja félistenekké kiválóbb kortársait. És az olvasónak sohasem juthat az az eszébe, hogy Berzsenyi hízeleg. Sőt a megénekelt nagyság: Wesselényi, Prónay, Teleki etc. sem ötlik tudatába. Berzsenyit látja, egyedül őt, ki másokban mer saját méreteire nyújtózkodni:
Te mint az orkán s mint az olympi láng
Megráztad a gőztorlatok Alpesit;
S villámszavad megszégyeníté
A gonoszok s cudarok dagályát.
Megráztad a gőztorlatok Alpesit;
S villámszavad megszégyeníté
A gonoszok s cudarok dagályát.
Nem talál ez leginkább arra, aki ódát írt a Magyarokhoz?
