Lányi Sarolta: Szelíd platánok alatt
Hol szelíd platánok állnak.
… Nem most, nem itt, – egy messze, régi nyárban.
Az én ifjú anyámnak,
Amint akkor egy korhadt padra rádűlt.
Színt szórva, százan
S a fákon is ezüst fecskék cikáztak.
Csak én vigyáztam,
Kitárt szemű, komolyka kisgyerek.
Majd hirtelen hideg lett
S én fölijedtem, panaszló sírást hallván;
Riadt, réműlt szivemnek:
Ó első szörnyű, szörnyű hír! … Anyám sírt …