Nagy Zoltán: Tavaszi kórus
Nagy Zoltán: Tavaszi kórus
Régi szeretőm emlékére
Karvezető:
Hogy meg nem vakult ifju két szemem,
Mikor először látta!
Hogy meg nem vakult ifju két szemem,
Mikor először látta!
Kórus:
Ó isteni csiszolt két kristály-serleg,
Mikor először s pereméig telt meg
Fénylő öblöd pár boldog percen által
Látása uj, aranyszin italával,
Hogy' bé nem fedett örökös setét!
Ó isteni csiszolt két kristály-serleg,
Mikor először s pereméig telt meg
Fénylő öblöd pár boldog percen által
Látása uj, aranyszin italával,
Hogy' bé nem fedett örökös setét!
Karvezető:
És minek annak látni, ki őt már látta!
És minek annak látni, ki őt már látta!
(Szünet.)
Karvezető:
És két fülem hogy meg nem siketült,
Mikor a hangját már hallottam én!
És két fülem hogy meg nem siketült,
Mikor a hangját már hallottam én!
Kórus:
Hogy kagylókként, ölük ki sose tárva,
Szavát mint gyöngyöt rejtenék bezárva
Örök csend örök tengerfenekén!
Hogy kagylókként, ölük ki sose tárva,
Szavát mint gyöngyöt rejtenék bezárva
Örök csend örök tengerfenekén!
Karvezető:
És mit figyelek száz más hangra én,
Ki figyeltem folyó-arany szavára!
És mit figyelek száz más hangra én,
Ki figyeltem folyó-arany szavára!
(Szünet.)
Karvezető:
S hogy meg nem bénult vergődő szivem!
S hogy meg nem bénult vergődő szivem!
Kórus:
Hogy őrizné, mint elfelejtett várba
Felejtett ódon, lezárt, titkos láda,
Melyről ki tudna, már rég mind halott,
A szerelmet, a nehéz illatot,
Az egyetlent, mely adatott nekem!
Hogy őrizné, mint elfelejtett várba
Felejtett ódon, lezárt, titkos láda,
Melyről ki tudna, már rég mind halott,
A szerelmet, a nehéz illatot,
Az egyetlent, mely adatott nekem!
Karvezető: Óh jaj!
Más arc, más hang, más szerelem!
(Csend. A kórus mozdulatlan.)
Más arc, más hang, más szerelem!
(Csend. A kórus mozdulatlan.)
