V.
V.
Ady egyéb tárgyú novellái mélyebb nyomokat fognak hagyni az olvasókban. Azt hiszem, például sokakat fog érdekelni annak a harcos, tönkrement, öreg magyar úrnak a története, aki tizenöt esztendős lapokat olvas, csibukozik egy parányi kertben maszatos kastélya előtt és mindent: hogy tizenöt esztendő elmúlt a feje felett, hogy megöregedett, hogy tönkrement, hogy talán legjobb volna meghalni; szóval mindent, de mindent abból és akkor tud meg, mikor – egy gondos és jószívű rokon halálával, ki az öreg úr napi pálinkáját finanszírozta – a pálinkás butykos kiürül, s a vén Gyeley Farkas egy pillanatra kijózanodik. (Gyeley Farkas butykosa.) Vagy Náci története, akinek hitvány, frissen teletömjénezett parányi lelke Keresztelő Szent Jánosnak látja a nevelőjét, a melegszívű Szabó urat. Szabó urat, akit kitesznek a házból, mert modern, s aki erre öngyilkos lesz, mert nem tudja öreg édesanyját fenntartani. Amit meghallván a gyönge kis Náci, lázálomba esik, vizionál s betegágyához közelítő apját azzal fenyegeti: Vigyázz apa, most Jézus fog jönni: nagyon megbüntet téged! (Keresztelő Szent János) Vagy a kettőnek méltó párja, amikor Bodrit legyőzték című novellája, amelyben egy gyermek egész világnézetének („Egy fiú azt mondta az iskolában, hogy Szentkirályon van egy kutya, mely sokkal erősebb Bodrinál. Mi Klárikával sokat nevettünk e meséken a jegenyék alatt. Ejnye, ejnye, be szamarak a nagyok… Szentkirály sincs és semmi sincs. Itt a két jegenye s a Pelley-kastély. Nem igaz a többi, csak nekünk mondják.”) felfordulását idézte elő az a semmi tény, hogy Bodrit, a hatalmas kutyát legyőzték. Legyőzte egy sohase látott fekete kutya („Másnap sírva csókoltam meg Klárikának az ajakát. Először az ajakát. Pár hét múlva bevitt a városba az apám, hogy tanuljak.”).
–
Mind kivételes erejű, tragikus magasságokban lépegető történetek, amik Adynak nemcsak meglátó képességét, hanem egész zsenijét nagyszerű világításba helyezik és kétségtelen művészetének messzeragyogó lámpásai.
