Pásztor Árpád: Ocsi csornia
Pásztor Árpád: Ocsi csornia
Egy orosz dalra…
Fekete, égő, sugaras szemek,
Maradjatok hát, ne gyötörjetek!
Ne rohanjatok együtt már velem
Rétségeken, messzi földrészeken…
Maradjatok hát, ne gyötörjetek,
Ocsi csornia, – fekete szemek!
Maradjatok hát, ne gyötörjetek!
Ne rohanjatok együtt már velem
Rétségeken, messzi földrészeken…
Maradjatok hát, ne gyötörjetek,
Ocsi csornia, – fekete szemek!
Fekete, égő, sugaras szemek,
Az erdő közt mért látlak bennetek?
A húnyó nap bús, vérpiros tüzén,
Arany habon mért ragyogtok felém?
Maradjatok hát, ne gyötörjetek,
Ocsi zsgucia, – lángoló szemek!
Az erdő közt mért látlak bennetek?
A húnyó nap bús, vérpiros tüzén,
Arany habon mért ragyogtok felém?
Maradjatok hát, ne gyötörjetek,
Ocsi zsgucia, – lángoló szemek!
Fekete, égő, sugaras szemek,
Minden virágból, oh! ne intsetek…
Minden dalból, oh! ne ti csengjetek,
Feledjelek hát végre bennetek…
Üldözzetek csak, jaj! gyötörjetek,
Ocsi jasznija, – kegyetlen szemek!
Minden virágból, oh! ne intsetek…
Minden dalból, oh! ne ti csengjetek,
Feledjelek hát végre bennetek…
Üldözzetek csak, jaj! gyötörjetek,
Ocsi jasznija, – kegyetlen szemek!
