Jászay-Horváth Elemér: Látomás
Jászay-Horváth Elemér: Látomás
Áldoztam a boszorkányüstön.
Titkos tüzektől forrt a katlan,
És szálló gőzön, furcsa füstön
A lelkem láttam száz alakban.
Titkos tüzektől forrt a katlan,
És szálló gőzön, furcsa füstön
A lelkem láttam száz alakban.
Láttam csodás ködóriásnak,
Sötét hegyek fölé suhanva,
Rejtett lángoktól glóriásnak,
Lábán a főnix szíve-hamva.
Sötét hegyek fölé suhanva,
Rejtett lángoktól glóriásnak,
Lábán a főnix szíve-hamva.
Láttam tűzsipkás, fürge gnómnak:
Kis füstök dőltek furcsa száján,
Szállott vele gyorsröptü csónak
Játékos égnek óceánján.
Kis füstök dőltek furcsa száján,
Szállott vele gyorsröptü csónak
Játékos égnek óceánján.
Láttam fehér fejű öregnek,
Lomhán kavargó lomha füstön,
Cicázva szálló friss gyereknek
Láttam magam a bűvös üstön.
Lomhán kavargó lomha füstön,
Cicázva szálló friss gyereknek
Láttam magam a bűvös üstön.
Mellettem állt a vén boszorkány.
Piros virág szikkadt kezében.
Valami titkos, hűvös orkán
Asszonyokat sodort elébem.
Piros virág szikkadt kezében.
Valami titkos, hűvös orkán
Asszonyokat sodort elébem.
Sok-sok ködasszony: tipegősek,
Sohsem mosolygók, haloványok,
Komoly, nagy asszonyok, erősek,
S kisírt szemű, lég-könnyű lányok.
Sohsem mosolygók, haloványok,
Komoly, nagy asszonyok, erősek,
S kisírt szemű, lég-könnyű lányok.
Szálltak felettem karcsu ívvel.
Óh, könnyü szárnyakon repültek,
És füst a füsttel, szív a szívvel:
A lelkeimmel egyesűltek.
Óh, könnyü szárnyakon repültek,
És füst a füsttel, szív a szívvel:
A lelkeimmel egyesűltek.
Összefonódva, szerte válva,
Majd összefolyva sürü köddé
Elszálltak, mint vén szívek álma. –
Nem láttam őket soha többé.
Majd összefolyva sürü köddé
Elszálltak, mint vén szívek álma. –
Nem láttam őket soha többé.
Felhő a felhőn, köd a ködben,
Elsápadtak, halálra váltak.
S még jöttek többen, egyre többen,
Szerettek, aztán messze szálltak.
Elsápadtak, halálra váltak.
S még jöttek többen, egyre többen,
Szerettek, aztán messze szálltak.
– Lassúl a vér a gyors erekben,
Kihűl, sötétűl már a katlan.
Szerettek – én sohsem szerettem.
Elszálltak – én meg itt maradtam.
Kihűl, sötétűl már a katlan.
Szerettek – én sohsem szerettem.
Elszálltak – én meg itt maradtam.
Csak állok könnytelen, sötéten
Bámulva a sötétlő üstbe,
Mintha nem is a szebbik éltem
Oszlódott vón' el furcsa füstbe.
Bámulva a sötétlő üstbe,
Mintha nem is a szebbik éltem
Oszlódott vón' el furcsa füstbe.
Mintha még újra visszatérne
Az álom, mit elvitt az orkán…
– Piros virág volt rút kezébe',
Mellettem állt a vén boszorkány.
Az álom, mit elvitt az orkán…
– Piros virág volt rút kezébe',
Mellettem állt a vén boszorkány.
