Lányi Sarolta: Rajongó vers
Lányi Sarolta: Rajongó vers
Ó Líra, bársonyhomlokos
Szikrázófürtű férfiangyal,
Te drága vendég, szép, okos,
Szelíd szemmel és aranyhanggal.
Szikrázófürtű férfiangyal,
Te drága vendég, szép, okos,
Szelíd szemmel és aranyhanggal.
Ó Líra! sír a költő, lásd.
szenteld te dallá e sírást!
szenteld te dallá e sírást!
Ó lépj magányos nőszobámba,
Hol várok ébren, egyedűl,
Szívem kigyúl, ő lesz a lámpa
S a búm terítem szőnyegűl.
Hol várok ébren, egyedűl,
Szívem kigyúl, ő lesz a lámpa
S a búm terítem szőnyegűl.
Így várlak én, mert földi férfi
Megszentűlt vágyamat nem érti.
Megszentűlt vágyamat nem érti.
Te ifju szent, szememre hints
Vizéből vizióknak
Amelynek minden csöppje kincs,
Dús kincse bús siróknak – – –
E bűvös vízzel hints meg újfent.
Kigyúlt szívem, a csodalámpa…
Ó Líra, bársonyhomlokú szent,
Jövel magányos nőszobámba!
Vizéből vizióknak
Amelynek minden csöppje kincs,
Dús kincse bús siróknak – – –
E bűvös vízzel hints meg újfent.
Kigyúlt szívem, a csodalámpa…
Ó Líra, bársonyhomlokú szent,
Jövel magányos nőszobámba!
