Lányi Sarolta: Kérdem Dukai Takács Juditot
Lányi Sarolta: Kérdem Dukai Takács Juditot
Szólj régi, régi költőasszonyom,
Ki szoknyád súlyos selymeit közönnyel
S a pruszlikod kissé kivágva hordtad
S szemed bús férfiakra ráemelted
Akármikor, – pedig tisztes valál,
Titokszemed merengve künn sötétlett
Ha este jött s ágyasszobád sötét lett
S az udvarházban bortívó urad
Egyéb urakkal zajba dáridózott
S asszonybarátaid már szunnyadoztak
(Koránfekvő kis nőruhás tyukok), –
Te akkor ébren csillagot kerestél
S az éjbe nézve, égve, félve-élve
Tenéletedbe látni megtanúltál
Ki szoknyád súlyos selymeit közönnyel
S a pruszlikod kissé kivágva hordtad
S szemed bús férfiakra ráemelted
Akármikor, – pedig tisztes valál,
Titokszemed merengve künn sötétlett
Ha este jött s ágyasszobád sötét lett
S az udvarházban bortívó urad
Egyéb urakkal zajba dáridózott
S asszonybarátaid már szunnyadoztak
(Koránfekvő kis nőruhás tyukok), –
Te akkor ébren csillagot kerestél
S az éjbe nézve, égve, félve-élve
Tenéletedbe látni megtanúltál
Ó régi költő, költőasszonyom,
Jobb volt-e így, jobb volt-e így neked?
Kellett a köny s a bús megismerés,
Hogy élted: asszonyélet, semmi más?
Kellett, hogy fájjon az a sok Kevés
Mi csak neked kevés, mert más elégli.
Kellet, hogy életedbe így beláss?
S amíg egyéb nőt duhaj férj ölelt,
Szelíd szived te lúd tollára tűzted
És írva, sírva vártad bé a hajnalt.
Jobb volt, hogy megdaloltad éneked?
Ó szólj, te régi nő, te porladó,
Jobb volt-e így neked?
Jobb volt-e így, jobb volt-e így neked?
Kellett a köny s a bús megismerés,
Hogy élted: asszonyélet, semmi más?
Kellett, hogy fájjon az a sok Kevés
Mi csak neked kevés, mert más elégli.
Kellet, hogy életedbe így beláss?
S amíg egyéb nőt duhaj férj ölelt,
Szelíd szived te lúd tollára tűzted
És írva, sírva vártad bé a hajnalt.
Jobb volt, hogy megdaloltad éneked?
Ó szólj, te régi nő, te porladó,
Jobb volt-e így neked?
