Tóth Árpád: Ó, Vígasz!
Te bárki ronggyal jószivűn parázna,
Aludj már vélem is! őrjöngve rázza
Vállad kezem s esengve hív panasz-szóm!
Tán elsimúl a szájam rángó ránca,
Suttogj nekem, leslek, gyáván, vigyázva,
Suttogj, suttogj, akármit! tán elalszom…
Kezéből a revolvert kiveszed:
Furcsa patkányok, fussanak szegények –
Játékaid s kövér, langyos kezed:
Cirógass és keríts meg: élni, élni!…