Tóth Árpád: Jöjj, vihar!
Az élet s halk hajóm a tengeren
Hazárd, utolsó táncra engedem:
Zuzódjon szét, vagy lengjen drága parthoz!
Csendje ne volna! egy-két emberem
Teng-leng a bús hajón reménytelen:
Pár vánnyadt vágy, pár züllött, vézna matróz…
Az állott rum, az egy-két csöpp reménység
S jaj, józanok a szegény tengerészek…
Hadd lenne boldog part borától részeg
Már végre mind… vagy nyelje el a mélység!