Gellért Oszkár: Egy távirat
Gellért Oszkár: Egy távirat
Kezemben egy távirat. S fut a vonatom.
Egy távirat csak: hat szó, meg a cím.
Még így sincs tíz…, sajnáltad tán a szavakat?
Hat szó. Egy életre! S nincs tovább.
Mintha a világon már több szó nem is lenne.
Hat illatos rózsa a szivemre szakad,
Szárával belevág, és gyökeret ver benne.
Egy távirat csak: hat szó, meg a cím.
Még így sincs tíz…, sajnáltad tán a szavakat?
Hat szó. Egy életre! S nincs tovább.
Mintha a világon már több szó nem is lenne.
Hat illatos rózsa a szivemre szakad,
Szárával belevág, és gyökeret ver benne.
Egy távirat csak s hat szegény szavát
Legdrágább dalom szavaiként
– Másfél napig mormolgatom:
Másfél nap haza s fut a vonatom –
„Szenvedve gondolok rád. Elválasztottam a kicsikénk.”
Hat szó, hat csudarózsa, a sírig elél;
Három piros közüle, három fehér.
Legdrágább dalom szavaiként
– Másfél napig mormolgatom:
Másfél nap haza s fut a vonatom –
„Szenvedve gondolok rád. Elválasztottam a kicsikénk.”
Hat szó, hat csudarózsa, a sírig elél;
Három piros közüle, három fehér.
Elválasztottad a kicsikénk. S mért most, hogy hazulról eljöttem?
S hallom a hangod mögöttem:
„Mert most még többet nyafog majd s ez idegesít.”
Hazudsz, hogy ezért! Kupémnak ablakából
Elhúzom a függönyt s szemeim orcád kilesik,
Hazalátnak, s látják: pirul.
S hallom a hangod mögöttem:
„Mert most még többet nyafog majd s ez idegesít.”
Hazudsz, hogy ezért! Kupémnak ablakából
Elhúzom a függönyt s szemeim orcád kilesik,
Hazalátnak, s látják: pirul.
Milyen messze vagyok tőletek, milyen iszonyu távol!
Otthon most szép ősz van s itt a hegyek csúcsairul
Már hó fehérlik. S otthon te a melled
Elveszed kicsikénktül. Úgy fáj most a szívem.
S fut a vonatom a Bosna mellett.
Hű kis folyó, követ bennünket híven,
Mindvégig a görbe hegyek országán.
Otthon most szép ősz van s itt a hegyek csúcsairul
Már hó fehérlik. S otthon te a melled
Elveszed kicsikénktül. Úgy fáj most a szívem.
S fut a vonatom a Bosna mellett.
Hű kis folyó, követ bennünket híven,
Mindvégig a görbe hegyek országán.
Most lehunyom szemeim s mikorra kinyitom,
Folyócskám hova lett? Nyilván általhaladt
Vonatom azóta egy kicsi hidon.
Most jobbról eltünik, de balról feltünik,
Folyócskám bujócskát játszik és így követ
Örökkön az ablak alatt.
Mert az ő hüsége örök!
Folyócskám hova lett? Nyilván általhaladt
Vonatom azóta egy kicsi hidon.
Most jobbról eltünik, de balról feltünik,
Folyócskám bujócskát játszik és így követ
Örökkön az ablak alatt.
Mert az ő hüsége örök!
Jövök már feleség, anyácska jövök,
Ki visszaraboltad kebleidet nekem
Kicsikénktül, mig jártam távoli földeken,
Jövök már feleség, szeretőm jövök.
Ki visszaraboltad kebleidet nekem
Kicsikénktül, mig jártam távoli földeken,
Jövök már feleség, szeretőm jövök.
Ó feleség, szerető, szerető feleség,
Ki végigkisérsz a görbe hegyek országán
Így váltakozva az életút kerekén,
Ó szerető, feleség, feleség, szerető,
Kik közt apró hidakat verek én –
Te drágám!
Ringass vonat, ringass, ringass zakatolva,
Foglald bele őt egy altató dalba
S mondj róla nekem tündéri mesét:
Feleség… szerető… szerető… feleség…
Ki végigkisérsz a görbe hegyek országán
Így váltakozva az életút kerekén,
Ó szerető, feleség, feleség, szerető,
Kik közt apró hidakat verek én –
Te drágám!
Ringass vonat, ringass, ringass zakatolva,
Foglald bele őt egy altató dalba
S mondj róla nekem tündéri mesét:
Feleség… szerető… szerető… feleség…
