Gellért Oszkár: Birok a titokkal
Gellért Oszkár: Birok a titokkal
Hess, hess, s hiába: szivembe szökött.
Ülök, s lopva megáll a hátam mögött
S csupasz testéből nem enged mást látnom,
Csak karját, amit a nyakamon átfon.
Ülök, s lopva megáll a hátam mögött
S csupasz testéből nem enged mást látnom,
Csak karját, amit a nyakamon átfon.
Hátrafordúlnék, hogy lássam egészen,
Keresem, ha tán egy vékonyka résen
Kibujhatnék. És nem birok.
Keresem, ha tán egy vékonyka résen
Kibujhatnék. És nem birok.
Szépen, szabályos görög-római módra
Hát elkezdődik most a birok.
Hát elkezdődik most a birok.
Ujjammal görcsösen ujjába fogódzva
Próbálom nyakamról hogy karját lefejtsem.
S hiában.
Próbálom nyakamról hogy karját lefejtsem.
S hiában.
Felugrom a székrül, hogy földre ejtsem.
Lerázzam rólam s a lábam
Egy ijesztőt dobban.
S rámsimul még tapadóbban.
Lerázzam rólam s a lábam
Egy ijesztőt dobban.
S rámsimul még tapadóbban.
Most térdre esem vele s már sirok a kintul,
S torkom belehördül;
De szoritom, szoritom, tán ha megindul
Nyakának a teste utána ha hajlik,
Utána ha görbül.
S haja már kibomoltan hullámlik előre,
Jaj most sima bőre,
Ha kilendül kezembül…
S már látom a vállát, levegőbe kerül,
Már látom a hátát, s ha egy életbe kerül,
Egy pillanat még, s ha bele is szakadnék,
Ah, sikerül!
Két lába kalimpál s kétségbeesetten
Átperdül: leírja az ivet felettem.
S torkom belehördül;
De szoritom, szoritom, tán ha megindul
Nyakának a teste utána ha hajlik,
Utána ha görbül.
S haja már kibomoltan hullámlik előre,
Jaj most sima bőre,
Ha kilendül kezembül…
S már látom a vállát, levegőbe kerül,
Már látom a hátát, s ha egy életbe kerül,
Egy pillanat még, s ha bele is szakadnék,
Ah, sikerül!
Két lába kalimpál s kétségbeesetten
Átperdül: leírja az ivet felettem.
Aztán egy zuhanás s én látom! meglátom!
Kinyilt térdekkel, két vállon, háton.
Kinyilt térdekkel, két vállon, háton.
Én látom, s lihegve, győztesként térdelek,
Csapzott hajjal, kábultan a préda felett:
Titok-kisasszony, a fejednél;
Ki, hogy falánk szemem sugára
Először tapadt rá tested havára,
Jéggé, holttá merevedtél;
S szüzmeztelen tetemed piros harmatját,
Mig kezeim homlokod barázdáit simogatják,
Mohón issza be a szőnyeg alattad,
Mig kezeim homlokod barázdáit simogatják…
Csapzott hajjal, kábultan a préda felett:
Titok-kisasszony, a fejednél;
Ki, hogy falánk szemem sugára
Először tapadt rá tested havára,
Jéggé, holttá merevedtél;
S szüzmeztelen tetemed piros harmatját,
Mig kezeim homlokod barázdáit simogatják,
Mohón issza be a szőnyeg alattad,
Mig kezeim homlokod barázdáit simogatják…
Mert a szemeid nyitva maradtak.
