Az új szobrászhoz!
Az új szobrászhoz!
Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok!
Ki magános s egy országútnál tartja műhelyét,
És patkolván a sziklás hegyvidék sok zömök állatát:
Ha jő valaki, alázatos ő, de elméjében rátarti és ravasz
S ha fáradt, lepihen és sárga almabort iszik…
Ki magános s egy országútnál tartja műhelyét,
És patkolván a sziklás hegyvidék sok zömök állatát:
Ha jő valaki, alázatos ő, de elméjében rátarti és ravasz
S ha fáradt, lepihen és sárga almabort iszik…
Barátja alig van, csupán egy hórihorgas pék,…
Két korcsmáros arra megyen, rájok sem hederít,…
S ha borús az ég és villog a víz: pisztrángot fog a hegyi patakban…
Rablókkal szigorú… S hová a hollók leűlnek,
Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön:
Két korcsmáros arra megyen, rájok sem hederít,…
S ha borús az ég és villog a víz: pisztrángot fog a hegyi patakban…
Rablókkal szigorú… S hová a hollók leűlnek,
Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön:
E kovácsnál, gondoltam, veretek egy hárfát,
– Mert meg volt bennem a vágy, hogy muzsikát tanúljak,
De ennek vége már – s ezért te készíts kérlek,
Tréfás csoportokat inkább: bús kedvemhez ami illő…
Teszem azt: kék kányák fecsegő népét fűzfa koronáján!
– Mert meg volt bennem a vágy, hogy muzsikát tanúljak,
De ennek vége már – s ezért te készíts kérlek,
Tréfás csoportokat inkább: bús kedvemhez ami illő…
Teszem azt: kék kányák fecsegő népét fűzfa koronáján!
Mert szép a kidolgozott kőnek nagy tömege, hidd el…
S terved: két tüzes ifjú, pallossal levegőben vívó: szép az!
De ki lesütött szemmel jár, apró vizeket lel az erdőn:
S ha megitatja vele lelkét, így alkothat kedves remeket!
S terved: két tüzes ifjú, pallossal levegőben vívó: szép az!
De ki lesütött szemmel jár, apró vizeket lel az erdőn:
S ha megitatja vele lelkét, így alkothat kedves remeket!
Lásd, most egy méla dallam fuvolára jobban meghat,
Erősebb zenéknek hangos dallamánál…
S fogadj szót: inkább képzeld el bús lánykám kedves kicsi arcát,
S fekete haját is, mely gyűrűzik, mint forró füst karikái,
S kedves kezeit képzeld el s készítsd el aranyból!
Erősebb zenéknek hangos dallamánál…
S fogadj szót: inkább képzeld el bús lánykám kedves kicsi arcát,
S fekete haját is, mely gyűrűzik, mint forró füst karikái,
S kedves kezeit képzeld el s készítsd el aranyból!
