Gellért Oszkár: Vezesd a kezemet
Gellért Oszkár: Vezesd a kezemet
Úgy, ahogy a kisfiunk kezét vezeted,
Mikor betütevésre tanitod,
Hadd vezetem most asszony a te kezedet.
Ir, úr … kezes szolgád vagyok, ugy-e.
Szeretsz? No ne, a szemedet tartsd csak húnyva,
Nem szabad látnod, amit irok,
Csak érezned szabad szivem szavát
A kezeden át…
Szeretsz? Ha szeretsz, ma este, ma este,
Ma este, igérd, hogy … vársz reám.
Mikor betütevésre tanitod,
Hadd vezetem most asszony a te kezedet.
Ir, úr … kezes szolgád vagyok, ugy-e.
Szeretsz? No ne, a szemedet tartsd csak húnyva,
Nem szabad látnod, amit irok,
Csak érezned szabad szivem szavát
A kezeden át…
Szeretsz? Ha szeretsz, ma este, ma este,
Ma este, igérd, hogy … vársz reám.
S most szólj te, felelj, most írj te nekem,
Vezetve kezem, míg szememet lezárom.
Csak azt az egy szót ird le, hogy: várom, várom
Ma este. Igen?
Szegény szivem,
Nem érzed a lüktető tüzét,
Amit a kezemen át a kezedre áraszt?
Ma este, igen?
Szegény szivem,
Míg meg nem adod neki azt a választ,
Ládd-e, nem nyughatik…
„Könyörgök
Uram,
Utazz
El
Pár
Napig.“
Vezetve kezem, míg szememet lezárom.
Csak azt az egy szót ird le, hogy: várom, várom
Ma este. Igen?
Szegény szivem,
Nem érzed a lüktető tüzét,
Amit a kezemen át a kezedre áraszt?
Ma este, igen?
Szegény szivem,
Míg meg nem adod neki azt a választ,
Ládd-e, nem nyughatik…
„Könyörgök
Uram,
Utazz
El
Pár
Napig.“
