Gellért Oszkár: Tiz év után
Gellért Oszkár: Tiz év után
Talán … tiz évnél több se múlik el
És akkor, egy este,
Ugy érezzük majd, hogy sírni kell.
Mert akkor, egy este, fiaink közűl
Hazajő majd a legnagyobb
S mi ketten
Egymásra nézünk majd ijedten:
Vetted-e észre, a szeme hogy ragyog?
S a szívünk egyet dobban:
Vetted-e észre, a vacsorát hogy nyelte
Szótlanul, szörnyü falatokban?
S kezet csókolva hogy tüzelt az ajka?
S utána mi gyorsan aludni tért?
Miért?
Miért?
És akkor, egy este,
Ugy érezzük majd, hogy sírni kell.
Mert akkor, egy este, fiaink közűl
Hazajő majd a legnagyobb
S mi ketten
Egymásra nézünk majd ijedten:
Vetted-e észre, a szeme hogy ragyog?
S a szívünk egyet dobban:
Vetted-e észre, a vacsorát hogy nyelte
Szótlanul, szörnyü falatokban?
S kezet csókolva hogy tüzelt az ajka?
S utána mi gyorsan aludni tért?
Miért?
Miért?
És akkor majd, éjjel, te felülsz ágyadban
S hozzámhajolsz sohajtva,
Sohajtva, hogy ugy érezed,
Csókjátul mintha sajogna a kezed.
S hozzámhajolsz sohajtva,
Sohajtva, hogy ugy érezed,
Csókjátul mintha sajogna a kezed.
S kezemfején – hozzákapok –
Mintha én is parazsat érzenék.
Ó az esteli csók nyoma
Hogyan ég!
Mintha én is parazsat érzenék.
Ó az esteli csók nyoma
Hogyan ég!
És akkor a homályból bizonytalanul, lilán,
Kibontja majd testét egy kicsi lány.
Égő kezeinkre hűs liliomolajat ken,
Égő kezeinkre, első sebeinkre.
Ó első sebek, ó első szegek
A mi tüzes szerelmünk keresztfáján!
És akkor te majd a szivedhez kapsz. Mi volt ez?
Egy nyillalás. Fáj? De hogy! Még mindig?
Még … Nem. Már megszünt.
Siessünk asszony, csókolj, öregszünk.
Kibontja majd testét egy kicsi lány.
Égő kezeinkre hűs liliomolajat ken,
Égő kezeinkre, első sebeinkre.
Ó első sebek, ó első szegek
A mi tüzes szerelmünk keresztfáján!
És akkor te majd a szivedhez kapsz. Mi volt ez?
Egy nyillalás. Fáj? De hogy! Még mindig?
Még … Nem. Már megszünt.
Siessünk asszony, csókolj, öregszünk.
