Lányi Sarolta: Szélvész az alföldön
Lányi Sarolta: Szélvész az alföldön
Szólok a szélnek, így imádkozom:
„Suhogj e puszta városon
S lelankadt kertembe osonj.
S lelankadt kertembe osonj.
Kegyetlen, kőkevély közönnyel
Bánatlugasomat söpörd el.
Bánatlugasomat söpörd el.
Sivító rémség, sívó légfolyam
Mint a szenvedélyem, légy olyan.
Mint a szenvedélyem, légy olyan.
Szelíd szellővé, szél, ne langyúlj,
Pehely legyek neked, de nem súly.
Pehely legyek neked, de nem súly.
Úgy-úgy. Csak zúgj és süvöltve zenélj
Te viccelő vész, te égi szeszély.
Te viccelő vész, te égi szeszély.
E hegyetlen, rossz város nagy homokján
Én nem élek meg, mint a többi sok lány.
Én nem élek meg, mint a többi sok lány.
Elvágyom innen, szűk ez a határ…
Szárnyadra végy, te szörnyű szélmadár,
Szárnyadra végy, te szörnyű szélmadár,
S amelynek alján él a kedvesem
A drága hegyre ejts le csendesen.“
A drága hegyre ejts le csendesen.“
Igy szólok én a szélnek, – így legyen.
Lányi Sarolta
