Lányi Sarolta: Elváltozott szemmel
Lányi Sarolta: Elváltozott szemmel
Im itten így ír, most is, egyre ír még
Az én elmásúlt, elfásúlt kezem.
Bár inkább (arcom eltakarva) sírnék!
De nem. Mosolygok, irok, vétkezem.
Az én elmásúlt, elfásúlt kezem.
Bár inkább (arcom eltakarva) sírnék!
De nem. Mosolygok, irok, vétkezem.
Mert vétkelem, hogy elmentem magamból,
A régi házból, házából szivemnek
Hol régi búm az úr és az parancsol.
E hivségtelenségért jaj, ki ver meg?
A régi házból, házából szivemnek
Hol régi búm az úr és az parancsol.
E hivségtelenségért jaj, ki ver meg?
Amért hogy így elváltozott szemem
És idegenként nézem régi voltom,
Felejtem lassan távol életem
S a múltam drága mécsesét kioltom.
És idegenként nézem régi voltom,
Felejtem lassan távol életem
S a múltam drága mécsesét kioltom.
