Lányi Sarolta: Róla s végűl magamról
Kétely fon át, mikor eszembe jut
Ő az, kiről merengek? – nem tudom.
Elmém eltéved az emlékuton
Mely fénytől ködlik, mint ködös tejút.
S a szép tekintet, mely rámrévedez?
Övé a név, a szép s a kép egészben,
Mit itt belűl botor búval becéztem?
Övé az éltem? S jaj, hát élet ez?