Lányi Sarolta: Esti búcsú
Kis ágyad hűs ölébe vár
Aludni menj, mert itt az éj
Mindenki alszik már, ki fél.
Ne bántsa, kedves, álmaid.
Te akkor álmodj és pihenj rég
Mikorra jő az éji vendég.
De nem fél az, ki nem bizik
Ki nem bizik az életéhez,
Naiv izgalmat az nem érez.
S esztendőkkel hitetlenebb.
Én már tudom, hogy rossz az éj
S aludni jó, aludni kéj.
S az éj neszét szorongva várom
Majd halkan megnyilik az ablak
S a borzalmak meglátogatnak.
Sziven ragad, ráz, fojtogat…
Mig végső szómat elsugom,
Aludj kislány, aludj hugom.