Babits Mihály: Babona, varázs
kinek üres a mennyek boltja:
ki méltó látni a csodát
az a csodát magában hordja.
jártam és elborúlt az élet:
az Este varázspoharat
boritott a földre hogy éj lett.
(szomoru, mégis szép varázs volt);
és a fák alatt egymaga
lassan feljött az óriás hold.
Égő gyümölcs az ében ágon!
Ó melyik napkeleti bölcs
varázsol ílyet Indiákon?
ki elborítod e világot,
Kinod nedves ecsetje fest
zajtalan éjjel száz virágot:
kezed és elnyomja a későt; –
Szüzeknek alvó testeit
érni mintázza néma vésőd:
sok régi lányos éjszakáján
hogy érve majd arany gyümölcs
legyen életem ében fáján;
ekkor a hold feljött a fáról
furcsán mozogva jött fel ő
regélve még Amerikáról.
hideg sejtelmek szele támadt,
s halottam ideges neszét
a rángatózó ijedt fának.