Babits Mihály: Aranyfürdő, aranyeső, Danaé
Minden aranyod a földre lehullatni kár:
lásd, mi mily örömmel isszuk égi italod!
Kár a holt földre hullatni minden aranyod.”
és a levelek szélén a földre lepörög;
vagy levélről más levélre – csordultas pohár –
mint a sok medencés kutban, kézről kézre száll.
mindenik kap, mindenik ad, hiszen van elég;
meg se nyomja gyenge markát ez a drága súly
zöld széléről halkan piros napernyődre hull.
hogy napernyőd napos árnyát élném testeden
s szomjas hússal innád ezt az égi aranyat,
mint Danaé teste hajdan görög ég alatt!