Lesznai Anna: Visszavárás
Nem söpri ruhám most.
Az ösvényt az őszi álmost
Nem riasztgatja siró sietésem.
S hol bú les rám orvúl
Megrebbent létem fordúl
S másfelé hajlik szemlesütve orcám.
Szívemről lerázom
A könnyet – – S gyakran fázom
Mert könnyü derü fedi csak a testem.
Nincsen csúf sebhely rajtam
Balzsamos örömtől tisztúl az ajkam,
S haragvó féltő kintól eltérít a szemérem.
„Nem sirlak vissza párom
Sebhetlen szívvel mosolyogva várom
Hogy vándorlásod visszatér-e hozzám”.
És térdem megint játszóhelyed lenne,
És csókos kezed bátor meztelenre
Vetkezi gyáva szívem: – akkor sírhatok nálad.”