I.
Folyók mély bölcsőkből kikeltek
S engem elhagynak már azok is,
Akik eddig szivvel sziveltek.
Valamely Nap járja bolondját,
Valaki mindent összezavart
S üstökösök jövését mondják.
Ébrednek oktalan szerelmek
S karunkon a régi örömök
Lesznek bús, utálatos terhek.
S gőzösök egymásba szaladnak
S akik szerették az Életet,
Most nagy Halál-légyottot adnak.
Egymás mindene minden-minden
S a felhőt az a Cél kergeti
Mely itt tapos a lelkeinkben.
Más a holt Tenger, más az örvény
S másképpen villan meg agyamon
Minden gondolat, minden törvény.
Mi lesz vajjon, jaj mi lesz holnap?
Messze világok szeszélyei
Nekem holnap mit parancsolnak?
Hogyan hal el minden, mi drága?
Óh, örök titkoknak szomoru,
Borzasztó, egységes világa.