Honnan jöttem?
Honnan jöttem?
Onnan, ahol jó bor és jó búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodva. Íme, felülök az időgépre: vissza! vissza! itt vagyok, az otthoni tájon. Nyárutó!
Egy teknő itt a völgy az ég alatt
s az ég, visszáról ráborulva, másik.
Néhány napszámos, meghajolt alak,
mint barna bogár, hazafelé mászik.
s az ég, visszáról ráborulva, másik.
Néhány napszámos, meghajolt alak,
mint barna bogár, hazafelé mászik.
Egyébként elállt a bogárnyöször,
csupán egy testes éji verdelész még
s zajjal keresi egy zajos pöször
lugaskaró odvába fúrott fészkét.
csupán egy testes éji verdelész még
s zajjal keresi egy zajos pöször
lugaskaró odvába fúrott fészkét.
Sűrű sorokban a lugaskaró
áll őrt kétoldalt, s már sötét sorokban –
az éjbogár – (nappal ganajtúró) –
esetlen férge! kalapomon koppan.
áll őrt kétoldalt, s már sötét sorokban –
az éjbogár – (nappal ganajtúró) –
esetlen férge! kalapomon koppan.
Fekete már a zöld szőlőlevél,
kövér fürt takarózik a levéllel,
s leszáll a tolvajoknak kedves éj,
leszáll a csősznek terhes éj, az éjjel!
kövér fürt takarózik a levéllel,
s leszáll a tolvajoknak kedves éj,
leszáll a csősznek terhes éj, az éjjel!
Tömött Bartina gömbölyű farát
hetykén már lila égbe tolja távol:
Ballag előttünk a munkáscsalád, –
utol nagy lány, vállán rengő kapával.
hetykén már lila égbe tolja távol:
Ballag előttünk a munkáscsalád, –
utol nagy lány, vállán rengő kapával.
„Elfáradt az a kapa, lelkem, el?”–
kérdi egy legény, ki utánuk illan.
„El ám, mert lássa, vinni kell” – felel
a lány és sötét szeme visszavillan.
kérdi egy legény, ki utánuk illan.
„El ám, mert lássa, vinni kell” – felel
a lány és sötét szeme visszavillan.
* * *
Innen jöttem – és most a kék falukban járok.
