A nagy szobában.
lábam besüpped bolyhos szőnyegén,
besüpped az öblös fotel alattam:
a nagy szobában senki más, csak én.
Az asztal, szék: fa! mahagóni! ében!
ez mind nem él. Mélyében semmi mély:
sötétség az anyag tömör belében.
mely holt virággal balzsamozva lippen:
nem él a fény, a porszemrengető,
mely kárpitként nagy ablakon belibben.
legalább lángol. Vörös lángja táncol.
legalább piros. Legalább meleg.
és élek én…