A tájak színeiről.
A tájak színeiről.
Mint minden festőnek, minden táj istenének megvan a maga kedves színe, s ez a szín, mint alapmotívum, vegyül minduntalan a legváltozatosabb táj színeibe. Ruskin Poetry of Architecture c. művében négy színt, négyféle tájat (country) különböztet meg. Az olasz kék vidék (or cultivated), az angol zöld (or woody). Csodálatos, de való, hogy a tájak is nemzetek szerint határolódnak, s mint a művészetnek, a természetnek is megvannak nemzeti stílusai. Az ember átformálja a földet a saját képére és hasonlatosságára. Ritkán olvastam szebbet és meggyőzőbbet, mint Ratzel értekezése: Die deutsche Landschaft. Vannak barna országok s azt mondják, hogy Franciaország sárga.
Mi a magyar szín? Ignotus a szürkét találja annak. „Marcheggtől kezdve – mondja – ez vegyül mindenütt a fű zöldjébe…” „Legszebben és legtudatosabban Fényes Adolf találja el – igaz, hogy ő kecskeméti ember.” Kecskeméti! nekem úgy tetszik, hogy ez a szürke inkább csak az Alföld színe. A Dunántúl színe a világos kék – s a Dunántúl egészben az olasz tájakhoz hasonlít. Erdély színe a barna és sötétkék.
* * *
Allons, la terre, la terre, la terre est ronde
allons legčrement, hardiment
la terre est vaste, la terre est ronde
elle est la mčre de tout le monde
allons la terre legčrement.
(René Ghil.)
allons legčrement, hardiment
la terre est vaste, la terre est ronde
elle est la mčre de tout le monde
allons la terre legčrement.
(René Ghil.)
