V. István ága, vagy a grófi ág.
V. István ága, vagy a grófi ág.
V. István 1675-ben Zemplin vármegye táblabirája lett, 1676-ban Homonnai Zsigmond főispánnal I. Leopold király által a lengyel köztársasághoz követűl küldetett. 1681-ben a Tökölyvel folyt alkudozás és fegyverszüneti szerződés főtényezője volt a bécsi udvar részéről. * 1685-ben Tököly – állítólag – általa akart a bécsi udvarral megbékélni, és e végből Szirmay Bécsbe ment, hol azonban elfogatott, és Cseh és Morva országban fogva tartatott. * Ekkor a kath. hitre tért, és 1687-ben megszabadúlt, majd országbirói, utóbb nádori itélőmester lett. 1693-ban pedig báróságra emeltetett. * 1696-ban I. József főherczeg menyegzőjére Bécsbe követségbe küldetik Zemplin megye részéről. 1701-ben Rákóczy II. Ferenczczel elfogatott és Ujhelybe elzáratott, de ártatlannak nyilatkoztatva, fölmentetett és szabadon bocsáttatott. Végre 1707. april. 23-án I. József által grófi rangra emeltetett. * Mivel nejétől vinnai Eödönffy Zsuzsannától utóda nem maradt, Sára testvérének Butkay Andrásnénak unokáját (Butkay Margitnak Dessewffy Ádámtól való fiát) Dessewffy Tamást fiáúl és örököseűl fogadta, és arra királyi belegyezést eszközlött, és így az által Dessewffy Tamás a Szirmay nevet felvévén a grófi Szirmay ágat tovább, sőt e mai napig leterjeszté; mint erről mindjárt leszen emlékezet. Gróf Szirmay István meghalt 1711-ben. * A Rákóczyféle birtokokból ő a makoviczai uradalom felét kapta; * bírta Mád 1/4 részét stb. Végrendeletében írván, hogy bajait Jóbként türte, és jobb jövendőjéről Tamásként kétkedett, ez okból utódai nagy részben a Tamás és Jób neveket szokták viselni. * Fogadott fia Dessewffy Tamás, ki azontúl cserneki és szirma-bessenyői gr. Szirmay-nak neveztetett, 1730-ban Sáros vármegye főispánja volt. Két nejétől több gyermeke született, köztük János még Dessewffy néven 1761–1782-ig szepesi kanonok. Henrik még báró korában halt meg, gyermekeivel együtt, és – úgy látszik – csak Ádám, Tamás 1760-ban Sáros megyei főispán, val. b. titkos tanácsos, és József cs. k. kamarás terjeszték ágaikat, mivel azonban a leszármazást nem tudjuk, csak az ismertebbeket lehet elé sorolnunk, ilyenek:
Szirmay C. Zemplin not hist. 242–253.
Szirmay C. Zemplin not hist. 258–261. Kaprinai Mss. A. tomo. XLI. p. 252.
Szirmay C. Zemplin not hist. 263. és 298. a grófi diplomában említve. Lehoczky szerint (Stemmat I. p. 170.) 1695-ben lett báróvá; de valószinűleg sajtó-hibából.
Szirmay C. Zemplin not. hist. 280. 293. Kaprinainál is megvan a grófi diploma. Mss. A. tomo XLII. p. 459. és B. tomo XVIII. p. 50.
Pethő Ger. krónika 89. lap szerint 1710-ben.
Szirmay C. Zemplin 305.
Szirmay C. Zemplin 263.
Gróf Szirmay Tamás már e század elején (1810.) a Tiszántúli kerületi tábla ülnöke, ugyan annak mintegy 1814-től 1848-ig elnöke.
Másik gróf Tamás, ki 1848/9-ben a forradalom ellenében csapatot állított, és annak ezredese volt. Meghalt 1857-ben. Örökösei Sáros megyében stb. birnak.
Sáros megyében birnak gr. Sz. István örökösei, továbbá Ferencz, és Károly, Gellért és Sándor.
A cs. kir. hadseregben a huszároknál szolgálnak a Szirmay ágból Károly kapitány és cs. kir. kamarás, Ferencz főhadnagy és cs. kir. kam., Ottó és Vilmos főhadnagyok.
