II. István vonala.
II. István vonala.
II. Istvánnak, ki 1464-ben élt, nejétől Görgei Borbálától négy fia volt: Mihály, * András, László, ki pap volt, és Zsigmond, éltek 1500-ban, és Lászlón kivűl mindnyájan külön ágat terjesztettek. Lássuk előbb Zsigmondnak a (IV. táblán) azután Andrásnak (az V. táblán) és végre Mihálynak (a VI. táblán) ágát.
Némely családfákon Mihály helyett Péter tétetik, és ennek fia lett volna Mihály.
Zsigmondnak nejétől Vitalis Margittól két fia maradt: Kristóf, ki fiaiban kihalt és György (1554–63), a ki Hliniczky Borbalától nemzé Benedeket ismét magba szakadt fiuk atyját és Zsigmondot.
Most nevezett Zsigmond, ha nem csalódom, egy személy volt azon Szent-Iványi Zsigmonddal, ki 1600, és 1604-ben Zemplin megye követe volt, ugy szintén az volt 1605-ben a Bocskai által Szerecsen tartott gyülésre, valamint Korponára is. * Két fia maradt: György * és Benedek.
Szirmay, C. Zemplin, not. historica 105. 108. 113. 118.
Ezen György némely családfán Zsigmond testvérének Benedeknek fiáúl, másutt Zsigmond fiának Benedeknek fiául iratik.
György 1625-ben élt. Neje volt Rutkay Kata, ettől fia János, ennek egyik Márton, kinek egyik fia László által Torna megyébe szakadt, másik fia Mihály 1687. Gömör m. jegyzője.
Benedeknek Baán Zsuzsannától fia Dániel, kinek (nem tudom: mily családbéli) Zsuzsanna nevű nejétől fia Menyhért, ennek Joób Zsófiától fia Ferencz, ennek Sámuel és László, ki 1755-ben élt, és két házasságából Draskóczy Katával és Szent-Iványi Judittal több gyermeke maradt. Ezek közt Mátyás Kubínyi Zsófiától négy fiút nemzett, köztök Dénest, ki tán egy azon Dénessel, ki 1840–1844-ben Liptó vármegye alszolgabirája volt; László atyja volt Károlynak, ki Gömör megyénél mint al-, majd mint másod főjegyző tisztviselősködött 1826–1836-ig. Az 1839. és 1847. évi országgyülésen Gömör megye jeles követe, úgy 1848. és 1861-ben is képviselője, és az ellenzéki párt egyik kitűnőbb szónoka.
II. István fiának Andrásnak egyik utóda Péter 1590-ben három fiút hagyott maga után. Közűlök Ráfael, alkalmasint az, ki 1646-ban Liptó megye követének iratik, * csak két fiút hagyott, kikben ága kihalt. Istvánnak ága szintén nem terjedt. Gáspár házassága szerencsésebb volt. Négy fia közűl mindenik ága leterjedt. A négy fiú nevei ezek: Miklós, János, Péter, Mihály.
Lehoczky Stemmat. I. 198.
Miklós ágán áll Mihálynak fia Károly, szűl. 1765-ben L. Szent-Iványban; 17. éves korában a Nádasdy ezredbe állott, és a török és olasz háborúban vitézkedett, 1796-ban kapitány, 1805-ben őrnagy, 1812-ben alezredes, 1814-ben ezredes lett. Különösen kitüntette magát Lipcsénél és Lyonnál. 1814. april. 10-én Mária-Terézia rendet kapott, 1819. juliusban lett Leopoldvár parancsnoka és ott halt meg 1838. aug. 3-án. * Ez ágon Mihálynak testvérei többnyire katonák, Sáros megyébe telepedtek. És igy, bár a családfán nincs, ez ágból eredhetett József, ki 1825-től 1828. sept. 15-ig Sáros megye aladószedője volt. Ugyan ez ágon Györgynek utódai közűl János élt 1710-ben * Fiai voltak Lajos és János.
Hirtenfeld: Der Maria Theresien Orden. II. 1301.
Tán e Jánosnak volt neje Pongrácz Erzse, és leánya Anna-Mária Radvánszky Jánosné.
Menyhértnek fia János kapitány volt, fiai István, János és Antal Szent-Iványban lakozók. Tán ezen János az, ki 1838–1844-ig és ismét 1848-tól Liptó vármegye alszolgabirája volt.
Jánosnak ivadéka nejétől Vitalis Zsófiától született két fia György és Ferencz által két ágra oszlott. Ez utóbbi ága Bars megyében terjedt. – György ága Liptóban maradt. Unokája Pál e század elején hosszú ideig (tán 1810-től 1824-ig) Liptó megye alispánja volt. Fiai közűl Pál ugyan ott 1835–44. tiszti alügyész, Kázmér 1848-ban honvéd őrnagy, utóbb alezredes. Vincze egykor Liptó megye aljegyzője 1824-től, utóbb 1831-től másod főjegyző 1840-ig vagy tovább, innen kir. helytartósági titkár (már 1843-ban), majd helytartósági tanácsos 1848-ig; 1850. után buda-pesti kerületi cs. kir. főispánja.
Péter ágán, mely táblázatunkon négy nemzedékre terjedt le, áll György, ki Osztrokuczon (?) lakott.
Mihály ágán találjuk Ádám fiától egyik unokájának Mihálynak fiát Lászlót, ki az Eszterházy ezredben kapitány volt Mária Terézia alatt, és elesett Lobositznál. – Ádámnak másik fia János, egykor Rákóczy II. Ferencz testőreinek ezredese, 1716-tól Zemplin vármegye alispánja, * utóbb 1721-ben jan. 15-én III. Károly király által báróságra emeltetett, * a kir. tábla bárója, cs. kir. tanácsos és Bereg vármegye főispánja lett 1728-ban * Előnevét Bethlenfalváról * Szepes megyei helységről irta. Három leánya és egy fia maradt: József, ki 1747-ben a szepesi kamara tanácsosa volt, és mint nőtlen, ágát sírba vitte. A bárósági diplómában Jánosnak családi czímere is megbővítetett. A paizs négy részre oszlott, az 1. fekete udvar közepén szélent fehér folyam hullámzik, fölötte arany nap, alatta két arany csillag között félhold ragyog; a 2-ik kék udvarban koronás, két farkú oszroszlán ágakosik hátulsó lábain, első jobb lábával kettős-kettős keresztet tartva; a 3-ik kék udvarban balról jobbra benyúló vörös ruhás kar egy előtte fekvő papir lapra fehér lúdtollal ír; a 4-ik vörös udvarban zöld halmon arany korona nyugszik, azon pánczélos kar kivont kardot villogtat. Ezen négy udvar között egy, kisebb középvért foglalt helyet, melynek kék udvarában a család nsi czímere látható, némileg alakjában az ősi czímertől elütőleg, t. i. kék udvar alján koronáből jobbról arany trombita (kürt helyett) nyúlik ki, balról (kar helyett) könyöklő kar kivont karddal, és ezek fölött két arany csillag és félhold láthatók. A paizs fölötti bárói koronán két sisak áll, a jobb oldali sisak koronájábol a paizsbelihez mindenben hasonló oroszlán emelkedik ki, a baloldali sisak koronáján pánczélos kar könyököl, arany trombitát tartva. Foszadék jobbről ezüstkék, balról aranyfekete. *
Szirmay C. Zemplin hist. 311.
Collect. herald. pag. 117. Lehoczky (Stemmat. I. 170.) Szerint ekkor vele László és Ignácz is báró lett.
Lehoczky id. h. 116.
Az 1730. évi Calendarium Jaurinense.
Adami Scuta gentil. tomo XII. és Coll. herald. pag. 117.
János bárónak egyik testvére Ádám nemzé Gábor Simont, kinek Palugyai Katalintól fia ismét Gábor, lakott Liptó Szent-Iványban. Nejétől Plathy Borbálától négy fia maradt: Jenő (Eugen) Ferdinand, ki Pesten 1830. körűl kir. táblai ügyvéd volt, Miksa és Antal. Ezekből
Jenő (néhol Ödön) 1840-ben Liptó vármegye hadi főadószedője, 1847-ben első alispánja, az 1839., 1843. és 1847. évi országgyülésen követe, 1849-ben Liptó vármegye főispánja volt.
Miksa 1830-tól Liptó megye al-, 1837-től hadi főadószedője 1840. sept. 28-ig.
Következik II. Istvánnak Mihály fiától terjedő ága, mely – mint a VI. táblán láthatjuk, – több alispánt termett. Mihálynak egyik utóda János Miksa király korában jeles katona, másik utóda Mihály 1650-ben alispán, Kubínyi Katától nemzette: Mihályt, Jánost, Pétert, (tán az, ki 1659-ben Liptóból követ) és Mártont, a hires jezsuitát. Ezek közűl
Márton született 1633. oct. 20-án. Jesuitává lett, és Nagy-Szombatban tanárkodott, és az egyetem kanczelára, majd rectora is volt. Számos munkát irt. Meghalt 1705. mart. 29-én. *
Lásd Uj Magyar Muzeum 1857. II. köt. 252–268. l.
Mihály nejétől Ordódy Erzsébettől nemzé Lászlót, ki nevére az eperjesi vész törvényszéknél Caraffa alatt 1687-ben mint egyik vádló homályt vetett. * Előbb báró, 1690-ben grófságra emeltetett. Mint túlbuzgó katholikus a protestansok üldözöje és gyülölt ember volt. Rákóczy alatt részt vett 1707-ben a szécsényi gyülésen, hol ellene Radvánszky János, kinek atyja Eperjesen végeztetett ki, indulatosan kikelt. * Bártfa, Szeben, Eperjes városok kapitánya, utóbb 1699-től Kraszna vármegye főispánja, és a Pozsonyi kamara tanácsosa volt. Meghalt 1713. körűl, egy leánya Terézia és fija maradt: József, ki magát 1730-ban „de eadem et in Sebes, haereditarius in Hertnek, Szaláncz, et Szent-Márton” irta, és ekkor királyi tanácsos, a hétszemélyes tábla birája, és Ung vármegye főispánja volt. Meghalt 1737. körül magtalanúl.
Rezik, Theatrum Eperjesiense. Szalay M. orsz. tört. V. 349. Horváth Mihály Magyarorsz. tört. IV. 187. Engel, Gesch. V. 126.
Csécsi D. Diarium conventus Szécsényiensis.
Mihálynak (ez ágon a III-iknak) Kubínyi Katalintól másik fia János Liptó megye alispánja * és Árva urodalom Praefectusa volt. Nejétől benedekfalvi Kiszely Zsófiától egy fia maradt: I. Farkas (tán szintén alispán) 1690-ben neje volt kis-zsirai Sirchich Judit. Ettől öt gyermeke maradt: I. Ferencz, V. Mihály, II. Farkas, Eszter orsolya-apácza és Terézia Csemiczky Sándorné.
Lehoczky Stemmat. I. 198.
II. Farkasnak, ki 1690-ben táblabiró volt, nejétől Okolicsányi Katalintól maradt fia Pál, férje Révay Zsuzsannának.
I. Ferencz Liptó vármegyének az 1722. és 1741. évi országgyülésen követe, 1740–60-ban alispánja volt. Nejétől Okolicsányi Rozáliától két leánya: Judit Okolicsányi Antal aljegyző és Zsuzsanna Szent-Iványi Lőrincz neje és egy fia maradt: János, ki 1741. octob. 31-én Liptó Szent-Iványban született. Nógrád megyénél mint aljegyző kezdé hívatalos pályáját, 1778-ban vette el Bossányi Krisztinát, 1770-ben főbiztos lett, majd neje kedveért Bars megyébe ment, hol alispán lett, (az volt ott 1787-ben) és kir. udv. tanácsos, 1792-ben a septemviralis táblához közbiróúl neveztetett, az volt 1814-ig. Meghalt magnélkül 1824. mart. 13-án kora 83. évében Léván. *
Tudom. gyűjt. 1823. III. 116.
V. Mihály kapitány volt 1770-ben. * Nejétől Okolicsányi Klárától gyermekei maradtak: József, István, II. Ferencz, III. Farkas, Anna Révay Simonné és Teréz Jankovics Lászlóné. Ezek közűl
És így más Mihály lehetett az, ki 1760-ban Liptó vármegye alispánja volt.
József az ó-budai kincstári urodalom ügyésze volt 1787-ben. Gyermekei nem maradtak.
István a Jézus társaságába lépett 1760-ban ékes szóllási tanár volt. *
Családjáról némi jegyzeteket írt össze. Olv. Kaprinai Mss. B. tomo 44. pag. 208.
III. Farkasnak, ki Liptó megyében szolgabiró volt, nejétől Okolicsányi Teréztől maradt fia Farkas, ki Nógrád megyei Uhorszka helységben élt, és ott halt meg 1855-ben majus 7-én, kora 61. évében, eltemettetett Berzenczén. Nejétől Szent-Iványi Antoniától maradtak gyermekei: Janka Szent-Iványi Ferenczné, és Farkas.
II. Ferencz született 1731. jun. 28-án Liptó Szent-Iványban. Elvégezvén iskolai pályáját, 1754-ben Csáky Miklós primás udvarába ment, innen 1757-ben Nógrád megye tiszt. aljegyzőjévé neveztetett. 1761-ben elvette slavniczai Sándor Rozáliát. 1763-ban főjegyzővé, 1765-ben dec. 7-én másod alispánná neveztetett. 1769. nov. 27-én pedig első alispánná választatott. 1772-ben kir. személynöki itélőmester, 1779-ben helytartói itélőmester, 1783-ban Bécsben a m. kir. udvari kanczellariánál udv. referendarius tanácsos, és József császár rendszere alatt 1785-ben kassai kerületi biztos, és Sáros vármegye főispánja lett. 1798-ban kir. főtárnok mesternek, 1802-ben pedig országbirájának neveztetett ki. Meghalt e magas méltóságban mint val. belső titkos tanácsos, Sz. István ap. király nagy keresztese, Sáros megye főispánja, rendszerinti lakó helyén Nógrád megyében Varbó helységben 1823. évi april. 15-én, kora 92. évében és ott temettetett. Ő szerze több birtokot; Nógrádban a rónyai uradalmat pedig családi osztatlan uradalommá szabályozta. Gyermekei, kik nagyobbára előbb elhaltak, következők:
1. Anna-Mária Kapy József kir. tanácsos neje.
2. Márk, több megye táblabirája, nagy pomologus, lakott Tolmácson. Meghalt Váczon 1848.
3. Medárd volt cs. kir. kamarás; meghalt 1823. jan. 23-án. Nejétől Jezerniczky Karolinától gyermekei:
a) Károly lak. Marczalban. (Neje Jezerniczky N.)
b) Borbála Szitányi Ulmann neje.
c) Ottilia.
d) László lak. Varbón; nejétől Jeszenszky Szidoniától több gyermeke van.
e) Mária.
f) Sándor nőtlen. Lak. Varbón.
g) Ferencz Nógrád megyének volt rendszerinti esküdtje 1848. előtt. Lak. Szécsény Kovácsiban. Nejétől Szent Iványi Jankától több gyermek atyja.
4. Bonaventura 1782-ben már philosophiae doctor, majd (1777. körül) a m. kir. septemviralis tábla titkára; innen (1810. előtt) a m. kir. helytartó tanács tanácsosa, cs. kir. kamarás és aranysarkantyús vitéz. Bírt Nézsán. Meghalt 1811-ben. Özvegyen és utódok nélkül hagyván nejét Szirmay Honoratát.
5. János szül. 1760-ban. Nógrád megye első alispánjává helyettesíté Muslay Antal helyébe őt gróf Batthyány főispán 1802. dec. 18-án. Ismét megválasztatott első alispánnak az 1806. 1811. és 1817. évi tisztujitásokon, midőn már egyszersmind kir. tanácsos és kamarás is volt. Meghalt 1818. maj. 15-én, kora 58. évében. Nejétől jamniki Jóny Rozáliától (ki meghalt 1817. jun. 10-én) gyermekei maradtak:
a) Anselm Nógrád megyének 1818.–1828-ig főszolgabirája, 1832/6. és 1839-ben országgyülési követe, majd cs. kir. kamarás, 1850-ben nehány évig Nógrád megye cs. kir. törvényszéki ülnöke. Meghalt 1854-ben özvegyen és utódok nélkül hagyván nejét Jezerniczky Katalint, ki utóbb özvegy báró Pongrácz István neje lőn.
b) Anna szinyei Merse Lászlóné.
c) Erzsébet gróf Forgách nep. János neje volt.
Eddig a Szent-Iványi családnak a táblázatokon álló tagjairól szólottunk; de sajnálva be kell vallanom, hogy e családfa nem teljes; róla több, kivált nőtagja hiányzik a családnak. Több ágak máig nincsenek lehozva.
Több családtag neve ismeretes, kit a családfán részint nem találunk, részint határozottan megjelölni nem tudunk. Igy vagyunk kivált e Zemplin megyei ággal, holott azon megyében már a XVII. század elejétől látjuk a családot virágzani. Említők már Zsigmondot, ki 1603–5-ben a nevezett megye követe volt, és kit gyanításból II. István ágán a IV. táblán György fiának jelöltünk, de biztos adat nélkül. Határozottabban állíthatjuk azt, hogy a két Mihály, kiről mindjárt szólni fogunk, András ágából (V. táblán) Gáspár egyik fia Mihály és ennek unokája volt.
Szent-Iványi Mihály 1663-ban Zemplin vármegye fölkelési hadnagya, 1665-ben táblabiró, 1668-ban másod-alispán, 1671. és 1673. ismét megválasztva. 1676-ban (már idősb Mihálynak nevezve) első alispán, 1680-ban az adó be nem hajtás miatt Strassoldo császári tábornak által vasra veretett. Utóbb betegsége miatt segédet kap. * Unokája azon másik
Szirmay C. Zemplin. not. hist. 199. 205. 211. 226. 234. 243. 252.
Szent-Iványi Mihály, ki 1686-ban másod alispán szintén Zemplin megyében, 1687-ben követ, 1691-ben első alispánnak választatott, 1707. évben a Rákóczyféle Ónódi gyülésen volt; 1711-ben ismét megválasztatott első alispánnak, noha azt már 20 évig viselte és ezután még hét évet töltött e hívatalban * 1676-ban Zemplin megyei több helyre adományt kapott.
Ugyan ott 265. 270. 272. 290. 306. 307.
Tán szintén ezek ágából származott Károly, 1821–31. Zemplin vármegye főszolgabirája, 1832-től másod-, 1841-től–1843. sept. 9-ig első alispánja.
Nem találhatók a családfán:
Szent-Iványi Pongrácz 1686-ban kir. biztos a vallási ügyekre nézve. *
Szalay László, Magyar orsz. tört. V. 351. jegyzetben.
Szent-Iványi Borbála báró Barkóczy Zsigmondné.
Szent-Iványi Miklós, kinek neje Fejérpataky Ilona volt, és kiknek gyermekei Sáros megyei Kis-Szebenben 1780. april 28-án osztozkodtak, nevezett Miklósnak 1779. sept. 29-én kelt végrendelete folytán.
Szent-Iványi Anna, szinyei Merse Ádámnak első neje, ki meghalt 1729. octob. 22-én stb.
Szent-Iványi György 1582-ben Zemplin m. Körtvélyes, Kaláza és Kisfaluban; – Sz.-Iványi László Sárosban Radácson, Abaujban Szurdokon 1686. Szécs-Keresztúrott (Zempl.) 1691-ben adományt kapott. Tán e László az, ki 1727-ben Szatmár m. főügyésze volt.
A család ősi nemesi czímere – mint a metszvény mutatja – a paizs kék udvarában arany koronán jobbról arany kürt, balról felnyuló vörös férfi ruhás kar, ezek fölött arany csillag. A paizs fölötti sisak koronáján szintén ezen jelvények láthatók. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
A család egy némely ágánál – névszerint Ferencz volt országbiró ágánál e czímer némileg változott alakban használtatik, nem ugyan a paizs udvarában, mert annak tartalma teljesen egyez az előbbi leirással, hanem a paizs fölötti sisak koronájából hat strucztoll leng. És két oldalról a czímervértet telamonok gyanánt két bányász tartja.
A családnak ősi osztatlan birtoka Liptó megyében a Szent-Iványi uradalom, mely Bocza bánya mezővároson kivül hat helységből áll.
A család ősi vára, a (castrum sancti Joannis bapt.) mely magyarúl „Szent-Ivány”-nak neveztetett, most romjaiban a Hradeki hegyen porladozik.
Szent-Iványi család. (Szent-Iványi †) Szent-Ivány helység több van hazánkban, és igy több ily nevű család is lehetett. A (Székes) Fejér megyében fekvő Szent-Ivány helységről szintén irta nevét hason nevű család, mint oklevelek bizonyítják, a nélkül, hogy ez és a Liptó megyei, vagy erdélyi Szent-Iványi család közös vérség volt volna.
1326-ban Szent-Iványi Benedeknek fia György Fejér megyei nemes, 15 márka ezüstért Román fiától Páltól Fejér megyében Véd, Kattul és Serk helységbeli részeit zálogba veszi a budai káptalan előtt. *
Hiteles kivonatok szerint.
1379-ben a budai káptalan előtt Szent-Iványi Serkei Gál, Miklósnak fia, Kájnak unokája egy részről, más részről Osztári Benedeknek fia Imre és Mózsesnek fia Antal és László Fejér megyei Szent-Iványi-Serke és Gallos-teleke helységek iránt egyezségre lépnek.
1438-ban Albert király új királyi adományt ád Fejér megyei Szent-Iványi és Román-teleke helységre Szent-Iványi Miklós fiának Bálintnak, és István fiának Mátyás-nak, Szent-Iványi György unokáinak, és Ireneus fiának Demeter deáknak.
1440-ben uj adomány mellett a budai káptalan Fejér megyei Szent-Ivány máskép Serk és Véd helység, és Román-Teleke puszta birtokába beiktatja és bevezeti Rádai Demeter deákot (literatus) Szivnyoki Miklós fiát Bálintot, és Szent-Iványi György fiait Mátét (v. Mátyást) és Istvánt.
1459-ben Szent-Iványi Mihály, és Kápolnai Benedek, János deák és Jakab testvérek Mátyás királytól Dak szigetre kir. adományt kapnak, és abba a fejérvári keresztes ispotályosok által beiktattatnak.
Szent-Iványi Mihály (év nélkül) Kápolnai Miklóssal Kápolna és Csalka birtok iránt egyezségre lép.
1462-ben Mátyás király Szent-Iványi Mihálynak adományt ád Fejér megyei Czalka helység és Pest megyei Sikony-földje helységre.
1466-ban Mátyás király Szent-Iványi Mihálynak és Jánosnak királyi adományt ád Pest megyei Chalka helység, Sikat puszta, és Fejér megyei Kápolna helység, Detekház és Virágos Kerék puszta iránt, és a budai káptalanokhoz iktató parancsot.
1467-ben Mátyás király iktató parancscsal együtt megerősítő adományt ád Szent-Iványi Mihálynak, Kápolnai János deák anyai testvérnek, és Kápolnai Jakab nagybátyjának Fejér megyei Czalka és Pest megyei Sikony-Földje pusztákra.
1585-ben Szent-Iványi Ambrús Dan helységbeli részét, melyet Vany Miklóssal osztatlanúl birt, 50 magyar forintért bevallotta Halmi Gábornak.
E családból lehetett Szent-Iványi György is, ki 1526-ban II. Lajos király futára volt. * És Szent-Iványi Antal 1556-ban derék ágyú öntő. *
Engel, Monumenta. pag. 226.
Budai Fer. lex. III. 319.
Utóbbi időkre a Fejér megyei Szent-Iványi családról adataink nincsenek. Valószinű, hogy nemsokára kihalt a család.
