Simay család.
Simay család.
Békes vármegyében Endrődhöz közel fekszik Sima nevezetű puszta, hajdan a Simay nevű nemzetség birtoka; még 1456-ban élt és e pusztát valószinűleg birta azon Békes megyei előkelő nemes, Simay Gergely, ki a Hunyadiak részére kelt királyi adomány levélben igtató király emberűl neveztetik meg. *
Teleki, Hunyadiak kora X. 496.
Háromszáz évvel később Erdélyben Szamos-Ujvárott egy örmény eredetű magyar nemes család tűnik fel, melyből Simai Lukács és Salamon testvér atyafiak és kereskedők Mária-Terézia királyasszonytól 1760. évi május 26-án Bécsben kelt czímeres nemes levélben magyar nemességre emeltettek; * és czimeres levelök Belső-Szolnok vármegyében 1760. évi octob. 6-kán tartott közgyűlésen kihirdettetett.
Collect. herald.
A család czímere vizirányosan két felé osztott paizs, a felső vörös udvarban két fehér galamb egymással szemközt áll, csőreikben arany olajágat tartva; az alsó kék udvarban vörös fedelü egyház áll, tornyával, mely alatt az íves bejárás látható, jobb felé fordítva. A paizs fölötti sisak koronáján két kiterjesztett fekete sasszárny látható. Foszladék jobbról aranyvörös, balról ezüstkék. *
Adami Scuta gentil. tomo. XI.
A családfa * következő:
Mogyoróssy János közl.
Simai N.; I. Lukács 1760. (Hankovics Mária); I. Salamon 1760. (Paszakász Hiripsina); Folyt. a köv. lapon.; I. Márton 1794. sz. ujvári népszószólló (Gáspár Kata); I. Gergely 1794. 1815. sz. ujvári senator.; II. Lukács m. vásárhelyi tanár 1794.
I. Salamon, ki az előbbi lapon. 1760. (Paszakász Fliripsina); I. Miklós.; Ferencz Adeodat sz. 1750.; I. Kajetán.; III. Lukács Joachim sz. 1752. † 1817. N. Váradon (Petrik Rebeka); I. Ignácz Simeon sz. 1755.; Teodor Kristóf sz. 1760.; János sz. 1768.; II. Márton.; Teréz.; Róza.; Anna.; Mária.; Klára.; II. Salamon sz. 1787. (Rottenstein Anna); II. Kajetán sz. 1790. † 1846. Békesi alispán (Stummer Fáni); II. Miklós sz. 1794. † 1835.; I. Antal sz. 1798. † 1833.; Margit sz. 1801. † 1832.; II. Ignácz sz. 1805. † 1857.; II. Kristóf sz. Gyulán 1806. (Majer Teréz); Ágoston † 1839. honvéd (Bradács Mária); Ede sz. 1840.; Paulina.; IV. Lukács sz. 1816. katona. (Gálbory Róza); Gergely sz. 1818. (Lázár Mina).; II. Antal sz. 1820. † 1849. honvéd; Lajos sz. 1824. honvéd (Picha Karolina); III. Ignácz sz. 1826.; Károly honvéd †; László sz. 1830. honvéd.; Frigyes sz. 1861.
I. Lukács ágán I. Márton 1794-ben Számos-Ujvár sz. kir. város alnépszószólója, I. Gergely 1794–1815-ben ott városi tanácsnok, II. Lukács 1794-ben m. vásárhelyi gymnasiumi tanár. Lukács Számos-Ujvárott esperes és lelkész 1837. körűl. Tódor ugyan ott tanácsos, ifj. Gergely, Márton, János, szintén ott hívatalnokok 1848-ban. Miklós, Lukács birtokosok, ez utóbbinak neje báró Győrffy Jozéfa.
I. Salamonnak ága Magyarországba Békes megyébe * szakadt, hol fiai: I. Miklós, Ferencz-Adeodat, I. Kristóf-Teodor, – III. Lukács-Joachim– és II. Márton-János Gyulán lakozottak, és I. Ignácz szent tamási ispán 1792-ben, III. Lukács-Joachimnak pedig Pertik Hiripsina-Rebeka nejétől (ki 1859-ben Békes-Csabán kora 94. évében halt meg) fiai: II. Salamon, II. Kajétán, II. Miklós, I. Antal, II. Ignácz és II. Kristóf 1825-ben hirdetteték ki nemességöket Békes megyében.*
Békes megyei jegyzőkönyv 628. sz.
Békes megyei jegyzőkönyv 1825. évi 110. sz. a 1828-ban 1815. szám alatt I. Miklós maga személyére ismét vett ki nemesi bizonyítványt.
Legnevezetesebb tagja volt a családnak II. Kajétán Békes megyének már 1816-ban rendszerinti esküdtje, majd al-, utóbb 1835-től 1840. évi nov. 23-ig főszolgabirája, 1843. jul. 3-ától első alispánja 1846-ig, mely évben meg is halt. Utódai nem maradtak.
Nem e családhoz tartozott – úgy látszik – azon Simai Kristóf kegyes rendi szerzetes, ki Komáromban született 1742-ben, aki mint iró és m. akademiai tag irodalmi munkásságáról ismeretes. Meghalt 1833-ban jul. 14. Körmöczbányán kora 91. évében. *
Magyar Irók. Életrajz gyüjt. 413.
