Mikó család. (Oroszfáji.)
Mikó család. (Oroszfáji.)
Régi család, mely előnevét Kolos vármegyei Oroszfájától vette.* Ismert törzse oroszfájai Mikó Balás, Bogáthi Balás özvegyét, Apaffy Magdolnát vette nőűl, ki a XV. század elején született Apaffy Mihály vajda maradéka volt.
Benkő-nél „Oroszfalva“ olvasható „Oroszfája“ helyett; Oroszfája pedig volt és van Kolos vármegyében a nagy-nyúlasi járásban.
Balástól kezdve a család leszármazási fája* következő:
Hodor Kár. Doboka várm. 178. s köv.
I. Balás † 1573. (Apaffi Magdolna.); János † 1599. (Czári Anna.); I. Ferencz (Gávai Katalin.); I. MiklósI. † 1678. (Kapturi Margit.); István † 1643. (Kabos Zsófia.) †; Gábor † 1623. (Anna.); Zsigmond † 1657. (Almádi Angleta.); II. Miklós † 1680. (Havasallyi Klára.); Judit (Kászoni Miklós.); Borbára (Szentei István.); II. Ferencz † 1703. kör. (Papp Zsófi.); Druzsa (Szent-Iványi Samu.); Mária (Bakó Pál.); I. László 1690. elesett (Tar Erzse.); Zsuzsi (Kászoni György.); II. László. †; Klára.; II. István † 1725. (Székely Klára.) † 1699.; II. Gábor. †; Kata (Simonffy Mihály.); Erzse (1. galgói Rácz János. 2. Eperjesi Sám.); Klára (Almádi István.); Bora 1720. k. (tink. Macskási János.); József.; II. Balás.; Krisztina.; Éva.; Anna.; Erzsébet.
A család régebben Kolos és Doboka vármegyében volt birtokos. A törzsnek fia János 1599-ben a Nester mellett esett el, midőn Mihály vajda az Erdélyiekkel Moldvába ment volt. Zsigmond Lengyelországban esett el a csatatéren.
Gábort 1623-ban saját alatvalói ölték meg a nagy-nyúlasi határban.
I. Miklós 1658-ban családja leszármazását írta le, melynek ily czíme van: „Genealogia, melyet írt néhai oroszfai Mikó Miklós igazán és valóságosan hogy megtartassék örök emlékezetre; írta pedig Anno 1658. die 7-ma mensis martii.“
A följebb közlött családfa, melyet a leány-ági utódok 1827-ben Kolos megye előtt mutattak fel, – nem mutatja fi-ágon jelenkorig a leszármazást. A családnak most is élő férfi ága leginkább Csik, Gyergyó székben lakozik, és úgy látszik, a táblán látható II. Istvántól veszi származását. Tagjai közűl időnkint többen állottak a tisztviselői pályán, így László 1771-ben Gyergyó fiókszéki főjegyző, 1796-ban első törvényszéki ülnök, ugyan ott János 1796-ban főjegyző. 1809. 1810-ben János törvényszéki ülnök. János, István 1827-ben gyergyói törvényszéki ülnökök. Gyergyó Alfalu érdekesebb birtokosai között leljük az ujabb időben Mikó Istvánt és Mihályt; ez utóbbi 1841–47. Gyergyóban alkirálybíró. 1848-ban Pesten a nemzet-gyűlésen Csikszék képviselője. Az erdélyi három nemzet alkotta országgyűlesen a szász nemzetet figyelmeztetni kivánta gr. Széchenyi István szerint arra, hogy „a politikai világban is semmi helyt nem áll, hanem minden föl, vagy lefelé megy.“ A forradalom után (Hodor szerint csak e nyilatkozatért) fogságot szenvedett.
