Mártonffy család. (Csík-szent-györgyi.)
Mártonffy család. (Csík-szent-györgyi.)
Csikszéki székely eredetű nemes család, beszármazva Magyarországba is. Ismert törzse Márton máskép litteratus Mátyás, ki a csikszéki lustralis könyvekben 1712-ben a lovas székelyek között van beírva, ennek egyik fia Mihály, ki atyja vezetéknevéről már Mártonffynak neveztetett, az 1740–1750. évi időközben Magyarországba költözvén Zemplín megyébe Monokon telepedett meg; négy fia közűl I. Antal Borsod megyébe teszi át lakását, s ott a megyénél al-adószedői hívatalt viselt. Maradt három gyermeke, egy leánya Egerben ment férjhez, II. Antal szintén oda telepedett, István M.-Kövesden maradt.
Nevezett II. Antal, előbb Heves megyénél tiszti alügyész, majd táblabíró, és a franczia háborúk alatt a Heves megyei felkelő seregnél kapitány, majd ismét Egerben ügyvéd, 1805. febr. 5-én Csik, Gyergyó, és Kászon székektől nemesi bizonyítványt vett ki, mely nemesi bizonyítványt azon évi jul. 11-én Borsod, sept. 26-án pedig Heves és Külső-Szolnok vármegye közönsége, majd ismét István testvérével együtt 1821-ben majus 18-án ismét Heves megyében, 1822-ki febr. 13-án a Jászkún kerületben, és 1824-ki nov. 23-án Nógrád vármegyében hírdettetett ki. Négy fia és két leánya maradt, mint itt a táblázaton láthatni, a fiúk közűl
Ignácz-Alajos Pest megyének volt alszolgabírája, lakik Domonyban, 1844. mart. 30-án nemességét Pest, Pilis és Solt egyesült megyékben is kihírdetteté.
A családfa következő:
Márton Mátyás 1712. Csikszékben.; Mártonffy Mihály 1764. kör. Zemplínben Monokon.; I. Antal. Borsod várm. adószedő.; Ferencz.; József.; Imre.; II. Antal Egerben 1805.–1822. ügyvéd.; István M.-Kövesden.; Antal.; Károly.; Lajos.; Ignácz Domonyban 1860. (Máthyús Teréz.); Borbála (Kovách József.); Vilma (Bizony Tamás.).
A család czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali vörös udvarban egyfejű fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal látható, a baloldali osztály kék udvarában vörös ruhás magyar vitéz áll, jobb kezével kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronájából könyökben meghajolt és nyillal átlőtt bal kar nyúlik ki, lefelé kivont kardot tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
