V.
V.
Az itt elősorolt évszámok és adatok egy teljessé vált emberélet néhány szakaszát jelölik meg csupán. Az ember munkáját az utána következők számára az alkotás hirdeti. A 243 közleményt felölelő, magyar, német, francia, angol és spanyol nyelven megjelent életműnek itt csak egyes kimagasló eredményeit ismertethetem.
Schaffer munkái klinikai és agyszövettani jellegűek.
Bár figyelmét kezdettől fogva az ép és kóros idegrendszer morphológiai alapjai kötötték le, soha nem hanyagolta el a diagnosztikai, therapiai szempontokat sem. De hogy ebben a tevékenységében mily nagy segítségére volt az idegrendszer felépítésének, finomabb szerkezetének alapos ismerete, legszebben hypnosisos kísérletei bizonyítják.
Már említettük, hogy Hőgyes és Laufenauer hatása alatt nagy kedvvel foglalkozott Schaffer a hypnosissal és a psychotherapiával. A neurosisok psychés úton való gyógyításának fontosságát később is, egész pályáján hangsúlyozta. Már elmondtam azt is, hogy kísérleteinek eredményeit Hőgyes az Akadémián is bemutatta (1892. és 1893.). A dolgozat címe és tárgya volt: Az intrahypnoticus reflexcontraktúrák morphologiája és a suggestionak hatása ezekre.
Charcot észlelte először azt, hogy a hypnosis úgynevezett somnambul állapotában levő betegeken a bőrre alkalmazott ingerek nagyfokú izommerevséget idézhetnek elő az ingerelt bőrterület alatt fekvő izmokban. Újabb bőringer alkalmazásával ez az állapot megszüntethető. Charcot ezt a jelenséget reflexes eredetűnek tartotta, szerinte létrejöttében psychés folyamatok nem szerepelnek. Laufenauer és Hőgyes 1883–1886-ig behatóan tanulmányozták ezeket az izomösszehúzódásokat, és arra az eredményre jutottak, hogy egyes, hypnosisba ejthető egyéneken az érzékszervek környéki ingereivel sajátszerű és bizonyos mértékben törvényszerűen megjelenő reflexes izommerevedéseket, végtagösszehúzódásokat, kontrakturákat lehet előidézni. A fiatal Schaffer Károly folytatta az 1886-ban félbeszakadt kísérleteket, és arra a meggyőződésre jutott, hogy a kontraktúra mint egy élettani jelenség, psychologiai jelenségeknek a mértéke. Ismertetném a kísérletek néhány érdekes eredményét:
1. A bőr ingerlése a jobb testfélen jobboldali, a hal testfélen baloldali összehúzódást vált ki, amely nem terjed át a másik testfélre.
2. A test középvonalában alkalmazott tapintó inger (pl. a homlok simogatása) kétoldali kontraktúrát eredményez.
3. A hallási, ízlelési, szaglási ingerek azonos módon hatnak, vagyis féloldali ingerlés azonos oldali testfél-összehúzódást, kétoldali egyidejű inger mindkét oldalon izommerevséget vált ki.
4. Feltűnő volt azonban a reflexkontraktúrák kialakulása fényingerek hatására. Ugyanis a szem látóhártyájának (retinájának) egyoldali izgatására jelentkező reflexek törvényszerűen eltérnek az előző reflextípusoktól. Amíg az előző kísérletek alkalmával valamely érzékszerv egyoldali ingerlése egyoldali izomreflexeket váltott ki, addig a látóhártya féloldali izgatása az ingerlés módjától függően hol egy-, hol kétoldali testfél-összehúzódást eredményezett. Éspedig:
a) Jobb oldali kontraktúra a jobb nasalis – orr felőli – vagy a bal szem temporalis – halánték felőli – látóhártya-felének izgatására jön létre.
b) Bal oldali testfél-összehúzódást a bal szem orr felőli és a jobb szem halánték felőli retinafelének izgatása vált ki.
c) Ha akár a bal, akár a jobb szem látóhártyájának a sárgafoltját izgatjuk, kétoldali összehúzódás keletkezik.
Schaffer ebből a meglepő jelenségből, amelyet semmiképpen sem lehet a vizsgált egyén esetleges szuggesztiós befolyásoltságával megmagyarázni, azt állapította meg, hogy a látótérfelek izgatására fellépő izomkontratúrák váltakozása és eloszlása szigorúan követi a látópályák féligkereszteződő rostjainak anatómiai elrendezését.
Schaffer ezeket a tapasztalatait könyv alakban is közölte 1895-ben (Suggestion und Reflex. G. Fischer, Jena).
Ma már nagyon kevesen tudják, hogy a hypnotismusról az első magyar nyelvű tudományos könyvet is ő írta. Jellemző a címe is: A hypnotismus élettani, gyógytani és törvényszéki szempontból (Bp. 1895).
Schaffer kísérleteiből azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az intrahypnotikus állapotban észlelt jelenségek az agykéregben lejátszódó élettani folyamat eredményei.
A századforduló után, amint tudjuk, Pavlov (1849–1936) ismert állatkísérleteinek beható elemzése után hasonló megállapításokhoz jutott.
37 évvel Schaffer közlései után, 1931-ben Metzger szemészorvos betegeinek szemfenéki vizsgálata alkalmával arra lett figyelmes, hogy a kísérleti személyen a szem réslámpával való megvilágításakor bizonyos szabályszerűséggel akaratlan fej- és törzsmozgások jelentkeznek a fényinger irányába; ezek enyhébb formában odafordulási reakcióként, kifejezettebb formában esési tendenciaként nyilvánulnak meg. A kísérletet állatokon is megismételte, és azonos volt az eredmény. Metzger ezt a jelenséget fénytónusnak nevezte el (optikai izomtónus). Meggyőző igazolása ez Schaffer fiatalkori megfigyeléseinek.
Schaffer egyébként egész élete folyamán figyelemmel kísérte, sőt alkalmazta és tanította a lelki gyógymódok különböző formáit. Jól ismerte Dubois (1848–1918) módszerét, Adler individuális psychologiáját. Behatóan tanulmányozta Freud (1856–1939) életművét ifjúkori neurologiai tanulmányaitól kezdve az álomfejtésig és lélekelemzésig, de módszereit kritikával illete.
