BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
Dicsőséges királyunk, Mária Terézia alatt a Cselejthy grófi család kincseiről, gazdagságáról mesék keringtek. Harminc vármegyében voltak váraik, kastélyaik. Az ősök hosszú háromszáz éven szerezték össze e nagy vagyont, melyhez fogható csak a Rákóczi Ferencé volt egykor.
Mivel szerezték, hogy szerezték? Hát amivel a nemes emberek szokták szerezni. Kereskedő szerzi a rőffel, csizmadia az árral, ácsmester a gyalujával: mindenki a saját szerszámaival.
A Cselejthy grófoknak is megvoltak a szerszámaik, amiket ott őriz a család az ősi fészekben, Obrocs várában; az egyik szekrényben a gyűrűket, a fegyvertárban a kardokat. Kardokat, melyekkel az apák verekedtek török ellen, kuruc ellen, ahogy jött (néha még a labanc ellen is); és jegygyűrűket, amiket a Cselejthy grófok viseltek a hitveseiktől cserébe. Ezek a gyűrűk még több vagyont hoztak, mint a kardok. Jól verekedtek a Cselejthyek, de még jobban házasodtak.
Ámbátor ezt csak a férfiakról lehetne mondani, mert ami a Cselejthy Johanna Mária grófnő híres házasságát illeti, az éppenséggel nem ebbe a kategóriába tartozik. Pedig éppen erről szól ez a történet…
A tűzrőlpattant özvegyasszony (gróf Marten Szaniszlóné) az újfalusi komor kastélyban töltötte a gyászesztendejét, ameddig nem illő fölmenni Bécsbe az udvarhoz. Gyászesztendő volt, de nem szomorú. Egy egész huszárezred feküdt Újfalun s a tisztek mindennaposak voltak a kastélyban. Ebédek, séták, vadászat, labdajáték járták folytonosan. Húsz nyalka huszártiszt egyetlen asszony lábainál. Ilyen özvegyi állapot nem igen szokta az asszonyokat sírba vinni.
Hanem arra aztán annál alkalmasabb, hogy eltávolítsa őket a sírtól. Attól a bizonyos sírtól.
A szomorú grófné eleinte minden héten két misét szolgáltatott a megboldogult gróf lelkiüdveért, aztán minden két hétben egyet. Végül pedig elmaradt az az egy is.
De hogy maradt el? – Hiszen éppen ez a mi történetünk.
