III. A Lécz Márton vallomása
III. A Lécz Márton vallomása
– Hány éves ön?
– Negyvenhét.
– Polgári állása?
– Városi tanácsos.
– Volt már büntetve?
– Soha.
– Adja elő, ami a fennforgó ügyre vonatkozik.
– Az igen kevés, bíró úr. Amit Péter barátom elmondott, szóról szóra igaz. Marit én vettem feleségül és azóta boldogan élünk egymással, áldva és szeretettel emlegetve barátunk nevét. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy ő nyomorra jutott, mert rögtön felajánlottam volna neki összes vagyonomat. Hírét sem hallottam évek óta, képzelhető hát megdöbbenésem, mikor a kivégzésnél az elítéltben egyszerre ráösmerek a legkedvesebb barátomra, legnagyobb jótevőmre. Tehettem-e mást, mint hogy életét azonnal megváltsam a magamén. Odarohantam a vesztőhely elé s magamra vállaltam a gyilkosságot.
