MÁSODIK FEJEZET A KOPERECZKY-CSALÁD S FŐLEG NÉHÁNY SZÓ AZ ELŐBBI FEJEZETBEN SZEREPELT BÁRÓ KOPERECZKY IZRAEL IZSÁKRÓL
MÁSODIK FEJEZET
A KOPERECZKY-CSALÁD S FŐLEG NÉHÁNY SZÓ AZ ELŐBBI FEJEZETBEN SZEREPELT BÁRÓ KOPERECZKY IZRAEL IZSÁKRÓL
A KOPERECZKY-CSALÁD S FŐLEG NÉHÁNY SZÓ AZ ELŐBBI FEJEZETBEN SZEREPELT BÁRÓ KOPERECZKY IZRAEL IZSÁKRÓL
Kétségen kívül feltűnik az olvasónak az Izrael Izsák kettős név s körülbelül így okoskodik:
Ha már az apja bolond volt, legalább a keresztszülőknek lehetett volna eszük. Micsoda hóbort az, egy magyar bárót ilyen zsidó nevekkel megnyomorítani?
Pedig bizony nem voltak azok a keresztelő funkcionáriusok bolondok, se a papája, tudták ők azt, hogy mitől hízik a légy. Az Izrael Izsák neveknek éppen olyan, sőt amolyanabb oka van, mint például a Tamás keresztnévnek a Szirmay családban, vagy annak a hagyománynak a gróf Nádasdyaknál, hogy minden házukat mindenkoron náddal födjék, amit annyira betartanak, hogy mikor a pesti palotájukat nem engedte a fővárosi tanács náddal födetni, mégis náddal födték – csak tettek fölébe még egy zsindelyfedelet is.
Az Izrael Izsák keresztnévnek az az oka, hogy Kopereczky Károly a múlt század elején Prágába kerülvén, mint huszár főhadnagy összeállt ott egy kellemetes zsidó hajadonnal, mely vadházasságból egy fiú született, Móric, s neveltetvén a zsidó rítusban és hitben, csak felserdült korában adoptáltatott Károly által, kinek kemény szívét a közelgő halál fuvallata melegíté meg törvénytelen fia irányában. Ez a Móric báró áttérvén a keresztény hitre s megkapván az őt illető magyarországi birtokrészt, megtelepedett az arany Prágában, kereskedelemmel foglalkozott (a vér, hiába, kiüti magát), s kivált mint katonai szállító roppant vagyont szerzett. A magyarországi gőgös Kopereczkyek mindamellett megvetették őt és sohasem érintkeztek vele, ami fő bosszúsága volt életének. Gyermektelenül halván el, bolondos végrendeletet tett, hogy vagyonának kamatait és mindennemű jövedelmét idők végéiglen a Kopereczky bárói nemzetségnek olyan tagjai élvezzék, kik szent keresztségben az Izrael Izsák keresztnevet kapták és viselik, mégpedig, amennyiben több Izrael Izsák fordulna elő a családban, mindenkor a szenior, a legidősebb Izrael Izsák báróé a vagyon jövedelme s csak a Kopereczky család címere felfordításával (vagyis magvaszakadtával) száll az egész tőke a katonai kincstárra. Katonák bőrén szereztetvén, legyen a végén megint a katonáké.
A Kopereczkyeket természetesen hidegen hagyta a végrendelet. Nem reagáltak. A pénznek még akkor szaga volt. Csak húsz évvel később, a fösvény Kopereczky Benedek (IX. Benedek a családfán), mikor már a prágai kamatok nagyon felszaporodtak és a családi birtokok erősen megfogytak, gondolta rá magát a legutolsónak született fiúgyereknél, kinek az anyjára erősen gyanakodott (egy az inszurrekcióból visszamaradt nyelvmester volt szóban), hogy Isten neki, kereszteljék meg hát Izrael Izsáknak a kis porontyot.
Báró Kopereczky Izrael Izsák viselte is a nevet egészen húszéves koráig, de akkor belátta, hogy ezzel a névvel nem lehet egy Kopereczky bárónak megélni Magyarországon; kigúnyolják, hep-hepet muzsikáltatnak neki, az úri kisasszonyok háta mögött azt mondják neki a »Haragszom rád«-ban: »Haragszom rád«. (Miért?) »Mert olyan furcsa neved van«. S összenevetnek lenéző ajkbiggyesztéssel. A megyei restoráción nem választják meg semminek: a bemutatásoknál még a családtagok is szégyenlik magokat s elharapják a keresztnevet; magok közt is »Kéti«-nek nevezik a szerencsétlent (hogy ti. Két »i« van a neve után: Kopereczky I. I.). Kéti báró érezte, hogy ettől az átkozott névtől okvetlenül meg kell válnia, erre pedig csak egy mód volt, hogy főbelőjje magát s ezzel aztán egy füst alatt azt is bebizonyította apja előtt, hogy mégis igazi Kopereczky volt. Abban a tekintetben legalább, hogy nagy szamár volt – amiről országszerte ismeretesek a Kopereczkyek –, mutatja ezt a pozsonyi dietán szárnyrakelt paszkvillus is, Kopereczky István követre vonatkozó:
Mivel nem vagy Deák, csupán Kopereczky,
A nagy bölcsességtől ergo nem repedsz ki.
Így múlt el vagy húsz év. Sok idő egy család történetében. Azalatt bejött a váltó, vasút, a vasúttal a nagy fényűzés, pezsgők, havanna szivarok és most már nem Galilei mondta, hogy »mozog a föld«, mert az ugyan meglehetősen közömbös volt, míg csak ő mondta – hanem az volt a baj, hogy most már Kozsehuba János takarékpénztári igazgató (a Tivadar néhai apja) kezdte mondogatni tótosan, hogy »mozogja a föld«. Lehetett pedig ezt a mozgást látni a takarékpénztári könyvekből, az árverési hirdetésekből és egyebek közt az elterjedt Kopereczky bárói család némely tagjainak mindég szűkebbre szoruló háztartásából, szemlátomást kopottabb fogataiból és egyre savanyúbb ábrázataiból.
Nem csoda, hogy ebben a helyzetben az egyik Kopereczky (XI. Benedek) nagyot és merészet gondolt; rávetette magát arra az eszmére, hogy ő megváltoztatja a nevét »Izrael Izsák«-ra ha lehet, de megpróbálja, ha nem is lehet. A kamatok annyira felgyűlhettek azóta a prágai örökségnél, hogy ez már maga roppant garmada, de a puszta évi jövedelem is a harmincezer forintot kerülgeti. Nosza megindult a kormányhoz, császárhoz kijárni az új keresztnevet, püspök rokona révén magához a római pápához is eljutott és addig kilincselt, költött és rimánkodott, míg végre csakugyan megváltoztatták a keresztnevét valamely törvényesnek kieszelt formák között Izrael Izsákra, de a bíróság kimondta, hogy néhai báró Kopereczky Móric a király által is helybenhagyott végintézkedése a szent keresztségben nyert névre érvényes és nem a koronás fők audienciáján szerzettre.
Uccu lelkem teremtette, most aztán leesett a hályog a Kopereczky bárók szeméről, kezdték már belátni, hogy hohó, hiszen ez a név voltaképpen nagy érték és ami fiúgyerek született a legközelebbi időben, az mind Izrael Izsák nevet nyert, úgy a katolikus, valamint a lutheránus ágaknál. Persze nem ütheti meg valamennyi az örökséget, de már a név egymagában is promessz, ajánlólevél bármely a világba lépő Kopereczkynek, ha nem nyitja is meg a kövér örökséget előtte bizonyosan, de legalább el se zárja és hitelt fakaszt a könnyelműbb uzsorásoknál. Ahány Kopereczky családfő, annyi Izrael Izsák lett már most; igaz, hogy az örökségben csak egy ült, a szkipcsavai Kopereczky Mihály fia (éppen abban az időben született, mikor XI. Benedek Rómában járt). Ezt most már úgy hívták a családban rövidesen, hogy »szenior«, pedig még csak most tanul járni, de ha meg talál halni, jön a szekvens, az lesz akkor a szenior, pedig most még csak szopik.
Nőttek csöndesen, lassan az Izrael Izsákok, s már a kiskorban bizonyos gyöngédebb ápolásban részesültek a Kopereczky Józsefek, Mihályok, Benedekek, Györgyök és Jánosok között, sőt a folyton romló világ is többre nézte, elnevezvén őket »várandós Kopereczkyek«-nek, míg a keresztény keresztnevű Kopereczkyek a »kimaradt Kopereczkyek« gyűjtőneve alatt úsztak bizonytalan vizeken a boldogulás felé. Úgy, hogy idők folytán szívettépő dologgá vált a Kopereczky-szülőkre nézve, hogy csak az egyik fiúszülöttüket ékesíthették ilyen névvel. Ott voltak őméltóságaik is, ahol az angol lordok, akik könnyeket csorgatnak utóbb szülött fiaik bölcsejébe, vagyis még rosszabbul voltak, mert az angol lordnak a második, sőt harmadik fiából is lehet lord, ha elhalnak előtte az idősebbek, de a Kopereczky Györgyökből, Benedekekből, Mihályokból, hajh, sohase lehetnek Izrael Izsákok. Bizony vérlázító, hogy a papok nem engednek több egyforma nevű gyereket egyugyanazon apától és anyától! Pedig egyik-másik Izrael Izsák meg is halhat időközben s micsoda szívfájdalom az aztán, hogy a megmaradottakban egy se Izrael Izsák többé.
Hanem iszen amit nem lehet, nem lehet, de miért nem lehetne megadni a módját legalább a szép hangzatra nézve? S egyszer csak kitalálta az egyik Kopereczky, akinek már volt Izrael Izsák fia, hogy a következő fiacskáját megfordítva: Izsák Izraelnek keresztelteti. Ez ellen aztán nem is lehetett a papnak semminemű kifogása, ezt a kánonok nem tiltják. Hiszen csak az kellett, hajrá, utána a többi Kopereczkyek, ami divat, divat s lőn csakhamar majdnem annyi Izsák Izrael a családban, amennyi Izrael Izsák volt eddig. A bárónők egyebet se csináltak, szülték őket rakásra.
Évtizedekig folyt ez ártatlanul, nem is látott ebben senki »dolus«-t, legfeljebb jámbor mulatságot, hanem éppen most, történetünk idejében, hallatlan, micsoda kavarodás történik belőle – ki hitte volna még akkor?
Legközelebb IV. Kopereczky Izrael Izsákra, Mihály fiára következett a szeniorság. Most ugyanis egy tüdővészes Kopereczky III. Izrael Izsák (a lutheránus ágból) a szenior, aki folyton utazgat, a tavaszt keresi és a sírt találja meg rövid időn. Minthogy az utódlási igény még a szenior életében bejelentendő, ami egyszerűen a keresztlevél beküldéséből áll s ez idő szerint IV. Izrael Izsák, Mihály fia az előbbi fejezetben leírt hórihorgas vörös Kopereczky a legidősebb, el is vitte a nyáron személyesen a keresztlevelet Prágába. De tessék csak elképzelni, mi történt: már egy másik keresztlevelet talált ott. Az Izsák Izraelek közül, akikre a kutya se gondolt, véletlenül előállt I. Izsák Izrael (XII. Benedek fia), hogy azt mondja, ő négy egész hónappal öregebb a hórihorgas vörös Kopereczky Izrael Izsáknál, tehát őt fogja illetni legközelebb a stallum.
A szerteszét élő Kopereczkyek általában, de különösen a legitim érzésűek megbotránkoztak e váratlan fordulaton (az Izsák Izraelekkel bíró famíliák kivételével) s többnyire jól megmosták a törvénytelen követelő fejét, ha találkoztak vele.
– Megbolondultál? Mit akarsz, szerencsétlen? Miféle nagyzási hóbort ez tőled? Hiszen nem vagy te Izrael Izsák! Te csak Izsák Izrael vagy barátocskám!
– Az mindegy.
– Ohó!
– No hát majd megmutatom, hogy mindegy. Két karakterisztikus zsidó névről van szó, s az örökhagyó intencióinak egyformán felel meg, akár az egyik van elől, akár a másik van hátul.
Ennyiben állt az ügy s valóban igen kellemetlen volt I. Kopereczky Izsák Izrael váratlan föllépése, mert a vörös Kopereczkynek nagyon kellett az örökség. Csak nagy nehezen bírta foltozni a szegénységet. A birtoka alig jövedelmezett valamit, hivatalt pedig nem vállalhatott, mert semmihez sem értett. Úgy nőtt fel, mint egy csikó. Nyilvános iskolába nem adták, az otthoni nevelését pedig a krapeci kántortanítótól, Szlimák Józseftől nyerte. Mikor már olvasni megtanult (csoda, hogy megtanult) az apja közbelépett, hogy nem engedi tovább kínozni a gyereket. Hogy mit csinált, mivel töltötte idejét harminchárom éves koráig (annyi idős most), bajos elősorolni. Voltaképpen semmit se csinált, vadászott, lovazott, eljárt a szomszéd birtokosokhoz és a többi Kopereczkyekhez névnapokra, búcsúkra, lakodalmakra, szerette a parasztlányokat és a menyecskéket, kártyázott a környékbeli dzsentrivel, lovakat csereberélt a trencséni kupecekkel, néha gyapjúeladás idején Pesten is töltött egy-két hetet, hol a kaszinóban »jó spécinek« tartották, ki szeretetreméltó abban, hogy jó képpel tűri a gúnyolódást és a brutális kaszinói malíciákat. Atyja halála után átvette a krapeci birtokot: kétezer hold hozzáférhetetlen erdőt és mintegy nyolcszáz hold szántóföldet, növelte apródonkint a rajta levő terheket, miközben türelmetlenül várta a prágai stallumot.
Ez a várandóság, bár megzavartatott, mégis nagyban emelte tekintélyét. Sőt, miután az a hír is keringett, hogy a Prágában elhelyezett tőkéket, az új szenior idejében, ha az egy kicsit utána jár, a magyarokkal megbékült uralkodó át engedi hozatni magyar pénzintézetekbe, ahol ez idő szerint magasabb a kamatláb, ez a körülmény adta meg az impulzust, hogy a takarékpénztár Kozsehuba halála után, nem közönséges előrelátással, Kopereczky bárót választotta meg elnökének.
A tudatlanok vakmerőségével kapott utána, de a nemezis hamar utolérte, mert még el sem foglalta elnöki székét s máris híressé lett a pénzügyi körökben egyetlen mondásával.
Az igazgatósági tagokat, kik a választás hírét testületileg hozták meg, kitüntető szívességgel fogadta s cercleszerűen intézett hozzájuk leereszkedő kérdéseket.
– Nos tehát nagyon jól van; szívesen leszek az elnökük. Majd csinálok rendet. Mindent el fogok követni hogy az önök dolgát megkönnyítsem. Sokat dolgoznak?
– Elég sokat. A forgalomtól függ.
– És mi az a sok dolog?
– Reggeltől estig jönnek az emberek.
– Úgy? És mit akarnak? – kérdezé csodálkozva.
– Kölcsönt akarnak felvenni.
– Micsoda? – riadt fel Kopereczky, fenyegetőleg emelve fel ökleit. – No iszen, majd adok én azoknak kölcsönt!
Az igazgatósági tagok hüledezve néztek össze s rögtön tisztában voltak az új akvizícióval. Titokban azonban nem tartották a famózus kijelentést s csakhamar közkincsévé vált az emberiségnek, mint anekdota, bejárván az egész országot, kacajt fakasztott mindenfelé. Sok becsületet nem szerzett vele a takarékpénztárnak, de szerzett magának még egy titulust, a »báró Stupiczki« nevet.
Mindez inkább tudatlanságból eredt, mintsem hülyeségből s abból a szelességből, hogy nem tudta a tudatlanságát véka alatt tartani. Nagyképűnek kell lenni az embernek, másokat hagyjon beszélni előbb ott, ahol ő maga nem áll szilárdan. A tudatlanságnak csak egy takarója van – a nyelv; minek azt minduntalan mozgatni?
Ismerethiánytól eltekintve azonban, elég magához való esze volt s veleszületett gavalléros gondolkozásmódja. Csakhamar belejött az elnökségbe s amint apránkint megismerte a dolgok csínját-bínját, csak olyan jó takarékpénztári elnök lett belőle, mint elődei.
