51. MK – MAUKS ILONÁNAK [Balassagyarmat, 1873. január]
51.
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Balassagyarmat, 1873. január]
MK – MAUKS ILONÁNAK
[Balassagyarmat, 1873. január]
Kedves Ilonám!
<Balás> nincs itthon – hát kissé el vagyok foglalva. Ez az oka, hogy előbb nem válaszoltam levelére. Aztán álmos is vagyok. Alig aludtam két órát. A fiúk nagyon sokáig voltak itt. Ön azonban téved, ha azt hiszi, hogy valami briliánsan mulattam. Nagyon felizgatott egy velem tegnap este történt kaland, mely csodálatosságánál fogva beillik az »Ezeregy éjszakába«. Azaz, hogy még oda is hihetetlen. Kár, hogy megzavarta a folytatását Bobok közbenjötte, s kétszeresen kár, hogy »senkinek« sem mondhatom el, pedig annak rejtélyes szálait ön hamarabb ki tudná gombolyítani.
Két és három óra közt ne menjenek a postára. Hideg van.
Ha <nagysádot> az megörvendezteti, hogy a házukhoz járjak, és ha kívánja tőlem – akkor természetes dolog, hogy oda is elmegyek. Tudok is én magának sokáig ellentmondani! Én csakis azt kívántam, hogy mentsen fel attól – és nagy örömömre szolgált volna, ha ön azt mondotta volna: »magának igaza van – ne jöjjön többé. Én úgyis szeretni fogom«. Akkor én százszor büszkébb lettem volna önre, mint most. Mert akkor tudtam volna, hogy azért szeret, mert becsül – most pedig talán azért becsül, mert talán szeret.
Egyébiránt ön másképp akarja. Boldogságára apellál, s az nekem elég. Ha önnek abban telik boldogsága, hogy látja ezt az én makacs fejemet mindennap egy óráig megalázva – én tartozom azzal magának. Maga megérdemli azt tőlem.
És ezzel befejeztük ezt a tárgyat. Most már hagyjuk pihenni örökösen, s beszéljünk másról.
Estefelé elmegyek magukhoz, amikor reménylem, lesz elég beszélnivaló pletyka, amit a tegnapi vénasszonyok ott hagytak.
Addig is isten áldja meg, kedves Ilonkám
Mikszáth Kálmán
