402. NAGY SÁNDOR – MK-NAK [Budapest, 1910. január 7.]
402.
NAGY SÁNDOR – MK-NAK
[Budapest, 1910. január 7.]
NAGY SÁNDOR – MK-NAK
[Budapest, 1910. január 7.]
Igen Tisztelt Barátom! Kedves néhai Kartársam!
Ott, ahol most a te országos ünnepeltetésed megnyílt, valamikor együtt kapálgattunk a vidéki zsurnalisztika szőlejében. S néhanapján bizony megesett velünk az az emberi dolog, hogy munka közben összekülönböztünk és birokra is mentünk olykor az akkori két szegedi lapban. (Akkor még a kettő is sok volt.) Hol te voltál fölül, hol én alul. (Hiszen mint nagy író, tehát élet- és emberismerő, tudod, hogy vannak emberek, akiknek sorsa az, hogy mindig alul maradjanak.) Utaink azután szétváltak. És jött az idő, amikor te a Szegedi Híradó 25 éves jubileuma alkalmából üdvözlő levelet írtál hozzám: szellemtől sziporkázót, szeretettől meleget. Amire én most is hálásan emlékezem. Azóta elmúlt másik 25 esztendő is. Ezalatt te felhágtál a magyar Parnasszus csúcsára, én lent maradtam a hegy lábánál, elvegyülve a milliók tömegében, És most újabb negyedszázad után innen a mélységből kiáltom föl hozzád a viszontüdvözlésemet, meleg szívemből eredő jókívánataimat. Adjon a Gondviselés neked még hosszú időt és hozzá erőt, egészséget, jókedvet, hogy az emberi kor végső határáig gyarapíthasd a Magad és nemzeted dicsőségét.
Budapest, 1910. január 7.
Nagy Sándor
szabadságolt állományú szegedi
szabadságolt állományú szegedi
