368. RUDNAYNÉ VERES SZILÁRDA – MK-NAK [Váczhartyán, 1909. augusztus 5.]
368.
RUDNAYNÉ VERES SZILÁRDA – MK-NAK
[Váczhartyán, 1909. augusztus 5.]
RUDNAYNÉ VERES SZILÁRDA – MK-NAK
[Váczhartyán, 1909. augusztus 5.]
Igen tisztelt Barátom!
Vettem utolsó, aug. 1-ről keltezett, nagyon kedves levelét. Abban a meggyőződésben írom e sorokat, hogy annak főtárgya tekintetében nem kellend valami nagy nehézségekkel küzdenünk.
Van nekem még egy ehhez némileg hasonló természetű tervem; végtelenül örülnék, ha ez is sikerülne. Még eddig, ahol kopogtattam és puhatolództam, azt kivihetetlennek mondották. De én nem tudok nyugodni és emlékezetemben élénken felidéztem áldott emlékű édesanyám eme szavait, melyeket ő a magyar nőkhöz, az általa a Tigris Szállóban összehívott legelső értekezleten tartott beszédében mondott: »Sajátságos az ember helyzete: ha valamely eszmét érett megfontolás után jónak, életre valónak ítél, mintegy végzetszerűleg ragadtatik megvalósításának elősegítéséhez.«
Bízom a jó sorsban, hogy teljesülni fog ez is!
A selmeci pipát, ha megköszönni kívánja, úgy levelét szíveskedjék kérem dr. Király Ernő lyceumi igazgató nejéhez intézni, Handel Valéria, a honti főesperes leánya. Első levelemre adott válaszában írja, hogy intézetünk növendéke volt.
Vele állottam levelezésben, a selmeci asszonyoknál ő tette a szükséges lépéseket, és azt hiszem, hogy a pipa elkészítése mellett is leginkább ő fáradozott.
Végtelenül sajnálom, hogy most a közeli napokban nem lehet Bpestre mennem, s így meg leszek fosztva azon élvezettől, hogy találkozhassunk.
Ismételten kívánom felemlíteni, hogy igen-igen nagy örömömre fog szolgálni, ha nemsokára felkeres kedves kis betűivel.
Az egész kedves családja részére a legszívélyesebb üdvözleteket küldve maradok
őszinte, igazi tisztelője
Rudnay Józsefné
Rudnay Józsefné
