329. [OSSZÁTHY] RÓSA JÁNOS – MK-NAK [Budapest, 1909.]
329.
[OSSZÁTHY] RÓSA JÁNOS – MK-NAK
[Budapest, 1909.]
[OSSZÁTHY] RÓSA JÁNOS – MK-NAK
[Budapest, 1909.]
Nagyságos Képviselő Úr!
A nagy emberek lélektana arra tanít, hogy a Genius kiválasztottjai, a lángelmék rendszerint jó szívvel is bírnak, s talán az egy verulami bölcs az, aki kivételt képez, de az is csak azért, hogy a regulát megerősítse.
Ez a tudat ad nekem bátorságot ahhoz, hogy – bár idegen – (de hiszen a fennkölt szellemek, akik ismerik a buddhizmus tat twam asi-ját, ezt a szót nem ismerik), Nagyságodhoz nem is egy, hanem két kérést merészkedjem előterjeszteni.
Én ui. egy lélektani munkán dolgozom, amelyben példákkal akarom illusztrálni, hogy a gyermek szívét és jellemét az apától, agyát és eszét anyjától örökli. Erre nézve óhajtanék tehát Nagyságod édes szülő anyjára vonatkozólag Nagyságod szívességéből néhány adat birtokába jutni.
Ez az egyik – a kisebbik kérésem; a másik, a nagyobbik az, hogy egy másik művemhez kegyeskedjék egy kis praefaciumot írni.
Én 70 éves vénember vagyok (63-ban Langiewicz tbk. hadsegéde voltam). Kemény Zsigó idejében a régi, becsületes P. Napló munkatársa, aki évtizedekig hallgatván, úgy kijöttem a divatból, hogy hírneves író segítsége nélkül kiadót nem kaphatok.
Magától értetődik, hogy ezt nem ab invisis kérem. Nem is valami fércmunkához; hanem talpraesett humoros reminiscenciákhoz, régi emberekről. Ha az utólérhetetlenül fenséges humor világhírű mestere ajánl, nyert ügyem van. S én erősen hiszem, hogy ezt meg nem tagadja tőlem, ha azt is megmondom, hogy (mint az egyszeri örmény szokta volt mondani) öt gyermek neveletlen apja vagyok s havi 41 fr. 68 kr. pensióból tengődöm.
Méltóztassék parancsolni velem, hogy az emlékekből felolvashassak.
I. Bán utca. 8.
Hódoló tisztelettel
Rósa János (Osszáthy)
Rósa János (Osszáthy)
