328. OSSZÁTHY [RÓSA] JÁNOS – MK-NAK [Budapest, 1909. január 9.]
328.
OSSZÁTHY [RÓSA] JÁNOS – MK-NAK
[Budapest, 1909. január 9.]
OSSZÁTHY [RÓSA] JÁNOS – MK-NAK
[Budapest, 1909. január 9.]
Nagyságos Képviselő Úr!
A világirodalom nagyjainak élettörténete arra tanított engemet, hogy akit az Isten lángésszel áldott meg, annak szívet is adott. Talán az egy Verulami bölcs a kivétel azoknak a nagy szellemeknek a sorában, akik lelkük ragyogását szívük melegével még intenzivebbé tudták tenni. Ez a tudat bátorít fel arra, hogy mint a magyar hírlapírói (régi kiveszett) gárdának egyik hírmondója, aki Kemény Zsigó nemes iskolájának volt adeptusa; egy kéréssel terheljem. Mert engemet kalandvágyó természetem világgá hajtott, s mikor az Oceánon túl meggazdagodva, hazafelé utaztamban mindenemből kifoszttattam: itthon a nevemet is elfelejtették s kézirataimmal házalni mehetek.
De ne méltóztassék megijedni, nem arra akarom felkérni, hogy Kegyelmes barátainál egy állásba protezsáljon be, isten ments! Csak arra, hogy ha tiszteletemet teszem, szenteljen nekem egy negyedórát; hallgasson meg egy párt azokból a históriai anekdotákból, amikből egy kötetet összeírtam, s ha érdemesnek találja, adjon pár sor ajánlatot egyik kiadójához. Mert manapság a jó bornak is cégér kell.
Soha életemben nem kértem senkitől semmit; most se kérnék, de egy meghalt fivérem unokáinak kell kenyeret keresnem, s ezt azt hiszem, Nagyságod is olyan kategorikus imperativusnak tartja, amely elől kitérni nem lehet.
Remélem, hogy a magyar irodalom egyetlen élő Koszorúsa nem fogja kérésem teljesítését megtagadni.
I/9. [19]09.
Hódoló tiszt.
Osszáthy [Rósa] János
Osszáthy [Rósa] János
